Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy 377-es "Ilonka" és egy 424-es "Bivaly története

2017.03.30

Igaz mese egy 377-esről és egy 424-esről

Egy réges-régi gyerekkori, gőzmozdonyos emlékem jutott eszembe. A történet kb. az '56-os forradalom idejére datálódik (hogy előtte volt-e, vagy utána, arra már nem emlékszem). Édesanyám (béke poraira) nevelőtanári állást kapott a Debreceni Dohánygyár kisiskolások számára létesített napközijében, ahová öcsémet (béke poraira) és engem is bevitt. A napközi-udvar kerítése mellett haladt el a dohánygyár iparvágánya, ahol napi rendszerességgel egy "Ilonkával", azaz 377-essel végeztek tolatómunkálatokat. Mi, gyerekek pedig mindig szájtátva néztük, amikor Karcsi bácsi, a mozdonyvezető járt be az Ilonkával. Mi, vásott kis lurkók, elkezdtük cukkolni az öreget, és ütemesen skandáltuk, valahogy így:

"Va-su-tas, va-su-tas, kie-sett a kocsi kere-ke!"

Karcsi bácsinak persze esze ágában sem volt, hogy haragudjon ránk, sőt, még adta is a lovat alánk azzal, hogy ránk mosolyogva, egyik kezével ütemesen "vezényelt" hozzá. És ez szinte naponta megismétlődött (még télen is).

Csakhogy a történetnek folytatása is van. Ehhez még meg kell említenem, hogy Karcsi bácsinak oly mértékben szívügyei voltak a 424-esek, hogy férfineveket adott a debreceni fűtőház összes Bivalyának (de érdekes módon csak a 424-eseknek, más gőzösöknek nem!). Pl. "Gyula-mozdony", "Feri-mozdony", "Jóska-mozdony", "Karcsi-mozdony" (saját nevét is odaadta az egyik Bivalynak), "Csaba-mozdony", "Szabolcs-mozdony", és így tovább.

Történt, hogy a családdal utaztunk Debrecenből Kecskemétre, nagyanyámhoz (Ceglédnél kellett átszállni). Ahogy a hangosbemondó közli az utazóközönséggel, hogy "sebesvonat (akkoriban még olyan is volt) érkezik Nyíregyháza felől a ...vágányra, és tovább közlekedik Budapest-Nyugati pályaudvarra", nem sokkal ezután csakugyan bejárt a vonat, amit egy 424-es vontatott.

Hát, kit láttak szemeim a Bivaly "konyhájából" (azaz vezetőállásából) kihajolni? Karcsi bácsit! Ő vitte a sebesvonatot! Persze, abban a pillanatban nagyot köszöntem az öregnek: "Csókolom, Karcsi bácsi! Ez a Karcsi-mozdony?" "Szerbusz, Zolikám" - fogadta az öreg - "ez nem a Karcsi-mozdony, ez a Gyula-mozdony!"

Bizony réges-régen volt ez már...talán igaz sem volt... Minden bizonnyal Karcsi bácsi sem igen lehet már az élők sorában, annál is inkább, mivel apámnál három évvel öregebb volt...

Végezetül még annyit, hogy a "Gyula-mozdony" szimla kéményű, fütterelős gép volt.