Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy 442-es "Kanpulyka" története

2017.03.30

Éppen most, ezen a zöld hajnalon jutott eszembe, hogy van egy rövid kis emlékem 442-es Kanpulykáról is:

Általános iskolás voltam, és olyan útvonalon jártam suliba, ami a debreceni Nagyállomás feletti felüljárón vitt keresztül. Ott minden reggel látni lehetett egy meglehetősen hosszú (13-14 kocsiból álló) személyvonatot, amit minden esetben Kanpulyka vontatott. Úgy hívtuk az öcsémmel (béke poraira), hogy a "félnyolcas".

Ez az elnevezés onnan eredt, hogy amikor először utaztunk egyedül, szülői felügyelet nélkül Debrecenből Szerencsre nagyanyámhoz, erre a vonatra szálltunk fel, és pontban 7,30-kor indult Debrecenből. Ez Püspökladány-Miskolc között közlekedett, sehol nem kellett róla átszállni. Csaknem három óra hosszat tartott akkoriban a menetidő; részben a pálya kegyetlenül rossz állapota miatt, részben azért, mert ez a vonat csak ott nem állt meg, ahol a fiúkutyák a lábukat felemelik. Emlékezetem szerint az alábbi helyeken, Debrecen-Nagyállomásról kiindulva: Csapókert, Pallagpuszta, Apafa, Bocskaykert, Hajdúhadház, Téglás, Kismicske, Újfehértó, Császárszállás, Nyíregyháza (itt a vonat 15-20 percet állt, szén- és vízfelvétel végett), Füzesbokor, Nyírtelek, Ferenctanya, Görögszállás, Tiszanagyfalu, Virányos, Rakamaz, Tokaj, Tarcal, Mezőzombor, végül Szerencs. De a menetidőbe betudható a nyíregyházi üzemanyag-felvétel is, ez is közrejátszott a mindössze 100 km-es távolság három óra alatti megtételében. Pedig a Kanpulyka nem volt éppen egy lassú mozdony, mindemellett meglehetősen erős gép volt, lényegesen több kocsit bírt el, mint kisebb, de gyorsabb testvére, a 342-es Pulyka.

Nos, ezt a szerelvényt, a "félnyolcsast" vontatta mindig 442-es Kanpulyka.