Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A karmesterlány bécsi újévi koncertje

2018.02.22

 

A karmesterlány bécsi újévi koncertje

 

Mindenekelőtt szíves engedelmükkel, bemutatkoznék: Petrik Péter vagyok, és hadd köszönt­sem sok sze­retettel Kedves Nézőinket, hadd kívánjak Önöknek boldog új esztendőt innen, a Bécsi Konzerthaus Aranyterméből, ahol rövidesen elkezdődik a hagyományos Újévi Hangver­seny.

Meglehetősen zord, hideg újévre ébredt Bécs városa is, mivel itt is -15 Celsius fok a hőmér­séklet, sőt, gyönyörű szépen, hatalmas pelyhekben pustol a hó is. Tehát bőven akad dolguk a bécsi hómunkásoknak.

Ám itt, az Aranycsarnokban annál forróbb a hangulat, mindenki nagy várakozással tekint a hangversenyre.

Engedjék meg, hogy egy kis áttekintést ismertessek Önöknek az Újévi Koncert hagyományai­ról. Hosszú éveken keresztül a Bécsi Filharmonikusok Zenekarát állandó jelleggel Willi Boskowski, majd nyolc éven keresztül az első nem-oszták Lorin Maasel – ő német – vezé­nyelte.

Végül, a zenekar kifejezett kívánságára a szervező bizottság úgy döntött, hogy minden évben más és más, világszerte ismert művészek dirigálják a zenekart: többek között Zubin Mehta, Claudio Abbado, Roberto Benzi, Ricardo Muti, Kobayashi Ken-Ichiro, Franz Welser-Möst, Herbert von Karajan, José-Manuel Carvalho, és így tovább. A tavalyi évben a Zenekar igazga­tósága és a szervező bizottság úgy döntött, hogy esélyt adnak fiatal, tehetséges művészeknek is. Így vezényelte 2017-ben az Újévi Koncertet első ízben egy rendkívül tehetséges, mind­emellett kedves, közvetlen, venezuelai művész, a 36 éves Gustavo Dudamel.

Az idén sem lesz másként: ismét egy fiatal, sőt, nagyon fiatal – mindössze 24 éves – művész fogja vezényelni a Bécsi Filharmonikusok Zenekarát.

 

És – Kedves Nézőink – most jön a meglepetés:

A koncertek történetében első ízben fordul elő, hogy a karmesteri pódiumra egy HÖLGY fog fellépni!

Mi több, MAGYAR hölgy!

Kérem, fogadják szeretettel GERGELY ALIDA karnagy úrhölgyet, a Kecskeméti Ifjú Karmeste­rek Vetélke­dőjének ezüstérmesét!

Osztrák kollégám, Lothar Streicher, éppen most bíztatja tapsra a Csarnok közönségét; mi sem termé­szetesebb, hogy a csodálatosan szép fekete hosszú nagyestélyiben megjelent Gergely Alidát szűnni nem akaró vastapssal köszöntik.

Kedves Nézők, Önök is minden bizonnyal láthatják, hogy a képernyőn megjelenik a karmester személyére utaló felirat – persze németesen:

„Sie befehl: Alida Gergely (Ungarn)”
 

Lassan elül a tapsorkán, Gergely Alida pedig meghajol a közönség előtt; innen, a meglehető­sen messzi közvetítő szobából is látom, mennyire meg van illetődve, ami érthető is, hiszen eddigi fiatal életében talán először – és minden bizonnyal nem utoljára - vezényel szinte az egész világ előtt. Kissé mintha lámpalá­zasnak és megilletődöttnek tűnne, amit nem is csodálok, gondolom, Önök sem.

 

De most már inkább figyeljünk Gergely Alidára, aki mindenekelőtt szembe fordul a zenekarral, mindkét karját széttárja, tenyerét felfelé mutatva, a közönség iránti tiszteletadás végett felál­lásra buzdítja a zene­kart. Majd mindkét karját vezénylésre emeli, és beinti a műsor első szá­mát:

 

A XIX. Század egyik romantikus német komponistája, Carl-Maria von Weber „Felhívás keringőre” című művét. – persze mondanom sem kell, hogy már az első produkciót is a közönség ütemes vastapsa kísérte, hiszen ezt Önök is hallhatták-láthatták.

Egyébként körülbelül tíz-tizenkét éve vált hagyománnyá az is, hogy nem csupán a Strauss-dinasztia műveit játsszák, hanem szemelvényeket hallhatnak követőik műveiből is.

 

Most pedig hallgassuk meg Carl Michael Ziehrer, 19. századi osztrák katonakarmester Schönfeld indulóját.

 

Következő számunk egy lelkes osztrák Strauss-követő, Franz von Suppé műve:

Hallgassuk meg a Könnyűlovasság-nyitányt. A Bécsi Filharmonikusok Zenekarát Gergely Alida vezényli.

 

A következő műsorszámunk eléggé eltér a hagyományoktól, ugyanis most nem egy Strauss-követő kom­ponista művét fogják hallani – következzék hát Csajkovszkij Virágkeringője, „A diótörő” c. balettből.

 

Kedves Nézőink, ha már az orosz romantikus muzsikánál tartunk, hallgassuk meg egy késői orosz romantikus komponista, Dimitrij Sosztakovics művét, amely szintén keringő – afféle valse triste, azaz szomorú keringő – tempóban íródott: következzék hát e két mű, megszakítás nélkül egyben: the first waltz, és a the second waltz. Előadja a Bécsi Filharmonikusok Zenekara, vezényel Gergely Alida.

 

Most pedig Charles Gounod Faust c. operájából a Polkát hallhatjuk. Előadja a Bécsi Filharmo­nikusok Ze­nekara, vezényel: Gergely Alida.

 

Újévi koncertünk következő számát olyannyira Strauss-követő írta, hogy őt tekintik a franciák Strauss-ának. Hallgassuk meg Émile Waldteufel Korcsolyázók c. keringőjét.

De legalább ennyire francia Strauss-nak tekinthető Jacqes Offenbach is (aki egyébként német szárma­zású, eredeti német nevén Jakob), akinek a most felhangzó művét fogja Gergely Alida vezényelni a Bécsi Filharmonikusok Zenekara élén: Következzék tehát egy rendkívül forró hangulatú, százötven éves tánczene (mondom, tánczene, hiszen Offenbach direkt ezért írta), a Kán-kán!

Gergely Alida annyira beleéli magát ebbe a nagyszerű muzsikába, hogy ő maga is ritmusra vezényel, sőt, még táncra perdülésre utaló ritmikus mozdulatokat is tesz, lábát kissé még meg is lendíti, miközben a da­rabot a közönség ritmikus tapsa kíséri. Majd Gergely Alida mosolyogva a közönség felé fordul, és kar­mesterpálcájával a közönségnek vezényli a tapsot.

 

Hangversenyünk következő darabja magyar vonatkozású: Franz Lehar, azaz Lehár Ferenc, a 19. század végének, 20. század elejének közismert és közkedvelt katona-karmestere (és Kálmán Imre mellett a má­sik magyar operettkirály) magát magyarnak vallotta, és ő maga írta zenekara számára a szebbnél szebb keringőket, polkákat, sőt, magyar hangzású hallgatókat is, pl. a „Deres már a határ” c. dalt. Ám most még­sem ezt a dalt fogjuk hallani, hanem egy olyan keringőt, amely vitathatatlanul Johann Strauss követésére utal. Annál is inkább, mivel ez a zenedarab is négynegyedes előjátékkal, egy pattogós karusszellel kez­dődik, akárcsak Johann Strauss Császár-keringője, amit hangversenyünk során szintén hallani fogunk. Követezzék hát Lehár Ferenc „Éva-valcer” c. keringője! Előadja a Bécsi Filharmonikusok Zenekara, vezé­nyel Gerely Alida!

 

Hangversenyünk első részének befejező műsorszáma immár tényleg Johann Strauss műve: Gergely Alida ezúttal az Anna-polkát fogja vezényelni. Közreműködik a Bécsi Filharmonikusok Zenekara.

 

Kedves Nézőink, most húsz perc szünet következik. Hangversenyünket pontosan 13 órakor folytatjuk. A hangverseny szünetében Ausztria csodálatos tájairól fogunk kisfilmet látni, amely­nek kísérőzenéjét szin­tén a Bécsi Filharmonikusok muzsikusai szolgáltatják.

 

Kedves Nézőink, amint látják-hallják otthon, a képernyők előtt, elhangzott a harmadik gongütés, a közön­ség soraiból halk duruzsolás hallható, a színpadról pedig a muzsikusok hangolása. Ezt a kellemes zajt azonban mégsem tekinthetjük hangzavarnak, szerintem ez sokkal inkább az izgatott várakozásnak a jele. Gergely Alida hatalmas tapsorkán közepette az ifjú hölgyek bájával-kecsességével belép bal felől a szín­padra, feláll a karmesteri pódiumra, majd ismét felállásra inti a zenekart, miközben a közönség felé for­dulva ismét meghajol.

Itt álljunk meg egy pillanatra: most egy kedves jelenetet láthatnak, ugyanis a koncertmester feláll, odalép Gergely Alidához, és átnyújtja neki a zenekar ajándékát: egy hatalmas, legalább ötven szegfűből álló cso­daszép virágcsokrot, amit Gergely Alida a koncertmester nyakába ugrásával, átölelésével, és jobbról-bal­ról két hatalmas, cuppanós puszival hálál meg. A zenekar felé fordulva pedig beinti a következő, a szünet utáni első számot, amely tulajdonképpen nem Strauss-mű, még csak nem is osztrák, hanem francia: ugyanis most Maurice Ravel La Valse c. művét fogják hallani. Igaz, a nagy francia mester valóban idéz benne néhány taktust Johann Strausstól. Következzék hát Ravel La Valse c. műve. A Béci filharmonikusok zenekarát Gergely Alida vezényli.

Most pedig ismét egy induló, mi több, magyar induló (hiszen a karmester is magyar) fog következni:

Gergely Alida ezúttal a Magyar Centenáriumi Indulót fogja dirigálni a Bécsi Filharmonikusok élén.

 

Most pedig, kedves nézőink, kedves hallgatóink következzék Johann Strauss Könnyű vér-polkája. A Bécsi Filharmonikusok Zenekarát Gergely Alida vezényli.

 

Majd ismét egy valcer következik, Strauss mester talán egyik legfülbemászóbb melódiája: a Bécsi filharmonikusok Zenekara ezúttal Johann Strauss Déli rózsák c. művét játssza, vezényel Gergely Alida.

 

Újévi koncert-délelőttünk következő száma ismét magyar vonatkozású: Johann Strauss ugyanis kompo­nált egy csodálatos gyorspolkát, amelyet a magyarok iránti tiszteletből-szeretet­ből „ÉLJEN A MAGYAR!” címmel látta el (így, csupa nagybetűvel!).

Következik tehát Johann Strauss ÉLJEN A MAGYAR! c. gyorspolkája. Előadja a Bécsi Filhar­monikusok Zenekara, vezényel Gergely Alida.

 

Nem kevésbé volt fivérénél ismertebb és kedveltebb egy másik Strauss, Joseph sem.

Hangozzék hát fel az ő egyik csodálatosan szép műve.

Következő műsorszámunk Joseph Strauss „Gömbök és buborékok”” c. keringője.

A Bécsi Filharmonikusok zenekarát Gergely Alida vezényli.

 

Következő zenedarabunk a természet megújulásáról szól: Következzék hát Johann Strauss „Tavaszi hangok” című keringője.

 

Most pedig, Kedves Nézőink, Strauss mester egyik legközismertebb műve következik.
Mint már említettem, ez a mű ugyan keringő, ennek ellenére mégis négynegyedes melódiával kezdődik, egy pattogós lovas karusszellel.

Ez pedig a Császár-keringő, amelyet Gergely Alida vezényletével a Bécsi Filharmonikusok Zenekara elő­adásában hallhatunk.

 

Kedves Nézőink, ugyan kevesen tudják, de Johann Strauss komponált programzenét is. Kézenfekvő bi­zonyítéka ennek hangversenyünk következő száma: „Mesél a bécsi erdő”.
Ennek a csodálatos, szimfonikus költemény-szerű háromnegyedes zeneműnek a hangszere­lése sem ép­pen mindennapi: egy, az óceániai szigetcsoporton gyakran használt népi hangszer - ukulele-, azaz hawaiigitár-szóló hallható benne.

Következzék tehát Johann Strauss: Mesél a bécsi erdő c. muzsikája, amelyet Gergely Alida dirigálásával a Bécsi Filharmonikusok Zenekara ad elő!

 

Kedves Nézőink, most hadd szolgáljunk Önöknek egy kis meglepetéssel; ilyet még nem produkált a Bécsi Filharmonikusok Zenekara: most egy igazi, vérbeli latin-amerikai táncdal következik, egy portugál zeneszerzőnek, Zequinha de Abreu-nak a műve, a Tico-tico! A dal előadása közben is a közönség ütemes tapsa, tetszésnyilvánító bekiabálásai-füttyei kísérnek. Gergely Alida pedig maga is szabályszerű rumbát jár.

 

Ezzel újévi hangversenyünk hivatalos része véget ért.

Ám hagyományainkhoz híven az idei koncert sem maradhat ráadások nélkül! Most azonban nem kettő, hanem négy zenedarabot hallhatunk, amelynek elsőként felhangzó darabja egy magyaros hangzású zenemű. Mondom, magyaros hangzású, ám a zeneszerző mégsem magyar, hanem olasz: következzék Vittorio Monti „Csárdás” c. műve. A bécsi Filharmonikusok Zenekarát Gergely Alida vezényli.

De látják, kedves nézőink, amit én? Gergely Alida ugyanis most nem a karmesterpálcáját, hanem egy hegedűvonót vesz kezébe, és azzal inti be a zenekart. Majd a kezdőakkordok elhangzása után felkapja magát a hegedűt is, és ő maga játssza a hegedűszólót!

 

Hosszú percek telnek el, mire a tapsorkán elcsendesedik, Gergely Alida pedig beinti a következő ráadást, ami nem más, mint Johann Strauss Terefere – németesen Trisch-trasch polkája. A Bécsi Filharmonikusok Zenekarát Gergely Alida vezényli.

 

Végre, következik az az örökzöld, örök szépségű Strauss-keringő, amely minden újévi koncert alkalmával kötelezően felcsendül: a Kék Duna! Előadja a Bécsi Filharmonikusok Zenekara, vezényel Gergely Alida!

A nézőtér elcsendesedik, Gergely Alida pedig bal karját vezénylésre emeli, jobbjával pedig mutatóujja szájára tételével pianissimóra hívja fel muzsikus kollégái figyelmét. Felhangzanak hát a Kék Duna kezdő, halk akkordjai – ekkor azonban váratlan esemény történik: a közönség hatalmas tapsviharba fog. Gergely Alida mindkét karját leereszti, szembe fordul a közönséggel, és kedvesen, évődve enyhén megcsóválja a fejét. Mintha mondaná, hogy ejnye-bejnye, hogy fogunk így muzsikálni?

Tehát megismétlődik az előbbi kezdő-jelenet, majd immár csakugyan felhangzik a Kék Duna. Gergely Alida ismét teljes odaadással, beleéléssel dirigál, sőt, még táncra is perdül: jobbra lendül, balra lendül, majd hatalmas kört fordul, hosszú szoknyája is meglibben, látni engedve formás bokáját, illetve gyönyörű félmagas sarkú cipőjét.

A Kék Dunára kapott óriási taps elülte után elérkeztünk tehát újévi hangversenyünk végére. És mi más is lehetne a befejező szám, mint idősebb Johann Strauss Radetzki-indulója!

Hoppá, kedves Nézők, nem látom a karnagy úrhölgyet, Gergely Alidát, pedig a zenekar már játssza a Radetzki-mars kezdő dobpergését!

Nos, ennek magyarázata végtelenül egyszerű: Gergely Alida ugyanis most nem a karmesteri pódiumról kezdte el e csodálatos zenét vezényelni, hanem – képzeljék – a koncertcsarnok túlsó végétől vonul a pó­diumra, kezében karmesterpálca helyett egy tamburmajor-botot tartva, annak jellegzetes mozgatásával ér fel a pódiumra, ahol előbb leteszi a botot, kottaállványáról pedig kézbe veszi karmesterpálcáját, miközben a közönség ritmikus tapsa hallatszik.

Gergely Alida pedig tőle eléggé szokatlan módon vezényel: karjait teljesen leereszti, és feje biccentésével, ránézéssel ad jelt az éppen következő hangszercsoportnak. A darab vége felé pedig ismét kezébe veszi karmesterpálcáját, a csodálatos zenedarab utolsó akkordjainak végén, diminuendo-t, vagyis lassító befejezést vezényel, végül leinti a zenekart.

Mi sem természetesebb, hogy az utolsó produkciót is szűnni nem akaró vastaps fogadja, Gergely Alida pedig mindkét tenyerét felfelé mutatva ismét felállásra és meghajlásra buzdítja a zenekart.
A karnagy úrhölgy pedig szeretne szólni a közönséghez (jól beszél németül), ám nem hagyják szóhoz jutni: „Zu-rück! Zu-rück!” – azaz „visz-sza, visz-sza” skandálják a bécsiek egyenletesen. Gergely Alida pedig en­gedve a „nyomásnak”, ismét szembe fordul a zenekarral, és újból beinti a Radetzki-marsot, ezúttal azon­ban csak a középrésztől.

Az újabb vastaps után végre szót kap Gergely Alida:

„Meinen lieben Damen, und Herren! Wir danken sehr schön alles! Wir wünschen eines glückliches Neujahr!”

Természetesen magyarul is elismétli: „Kedves Hölgyeim és Uraim, a zenekar nevében is nagyon szépen köszönünk Önöknek mindent! Úgy a zenekar, mint a magam nevében boldog újévet kívánok!”

 

Kedves Nézőink, most pedig - osztrák kollégámmal és barátommal, Lothar-al együtt -elbúcsúzunk Önöktől – a jövő évi hangversenyig, én is boldog újévet kívánok Önöknek. Személyemben Petrik Pétert hallották.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.