Tűzvész
1. Az elrontott Péter-nap
Főkapitány úr, töltsél magadnak, ne kínáltasd magadat!
E szívélyes felhívás Dr. Cseterás Péter rendőr dandártábornoktól, az Országos Rendőrfőkapitányság Különleges Ügyek Főosztályának vezetőjétől hangzott el neve napja alkalmából, a Főkapitányság Dísztermében rendezett meghitt, családias hangulatú házi ünnepségen.
- Tisztelt barátaim, kollégáim! - kezdte pohárköszöntőjét az országos főkapitány - Eljött a nap, mikor is vidám hangulatban köszönthetjük körünkben neve napján kedves barátunkat és munkatársunkat, Dr. Cseterás Péter rendőr dandártábornok urat. Egyszersmind szomorú szívvel vagyok kénytelen konstatálni, hogy az én kedves Péter barátom, sőt, valamennyiünk drága Péter Bácsija két álló hónapra magunkra hagy bennünket. De uram bocsá', hát miért is ne tenné? Hiszen egy teljes esztendő fáradságos munkája után végre, élvezheti a jól megérdemelt pihenést, családját, négy unokáját, és...hogy a szép lányokat pedig ne is említsem...
- Hát igen - mondta Cseterás - egy magamfajta vén kecske is megnyalja a sót...
- Ejnye, Péter bátyám - korholta őt kedélyesen helyettese, Mányoki ezredes - mit fog szólni ehhez az asszonypajtás, mi?
- Szóval - folytatta a főkapitány, miközben ő is elmosolyodott - kérlek, dandártábornok úr, igyekezz mielőbb vissza, hozzánk, kipihenten, erőben, egészségben!
Cseteráson látszott, hogy el van érzékenyülve, alig bírta visszatartani a meghatottság könnyeit.
- Emelem hát poharam - folytatta a főkapitány - Dr. Cseterás Péter rendőr dandártábornok úrra, és kívánok neki úgy a magam, mint a teljes magyar rendőri állomány nevében további nagyon sok boldog névnapot, jó egészséget, szabadsága alatt pedig jó pihenést és kellemes, teljes kikapcsolódást! Emelem poharam másik kedves barátunkra, egyben kiváló munkatársunkra, Dr. Mányoki Ádám rendőr ezredes úrra is, aki Péter bácsi távollétében átveszi tőle a Különleges Ügyek Főosztálya irányítását.
A főkapitány szavait vastaps követte. Majd felállt Krecsmári hadnagy, és egy kis csomagot nyújtott át tábornokának.
- Kedves Peti bátyám, a Különleges Ügyek Főosztálya ajándékát fogadd legalább olyan szeretettel, mint ahogy azt Neked adjuk.
Cseterás melegen megszorongatta a hadnagy kezét, majd kibontotta a csomagot. Toshiba órás rádió került elő belőle, CD-, és magnólejátszóval. Az Országos Rendőrfőkapitányság ajándékát pedig - egy szép herendi vázát - Gellért nyújtotta át apósának.
Margitka, a titkárnő éppen egy puszit akart adni a főosztályvezető arcára, amikor Cseterás zsebében megszólalt mobiltelefonja. Sietve füléhez emelte hát - majd arcára fagyott a mosoly.
- Na mi az, Péter bátyám? - kedélyeskedett Krecsmári - tán halott van a háznál?
- Lacikám, légy szíves, most tedd félre az ízetlen tréfáidat - váltott Cseterás hangja komolyra - Most telefonáltak Miskolcról. Leégett az István-malom, vele együtt az egész gabonasiló-rendszer. Odaveszett mintegy ezer tonnányi búza, az anyagi kár legalább egymilliárd forint. A miskolci bűnügyi főigazgató, Molnár alezredes ugyan elsősorban nagyfokú gondatlanságra gyanakszik, de szerinte nem zárható ki a szándékos gyújtogatás sem. Barabás Csongor művezető és Hartmann János molnár életüket vesztették... Úgyhogy... csakugyan halott van, méghozzá kettő is. De szerencsére nem a háznál... Vezérezredes úr, ha szépen megkérhetnélek, halasszuk el a szabadságomat, egyszerűen...
- Erről szó sem lehet. Te a mai nappal szabadságon vagy, tehát két hónapig, amíg a szabadságod le nem jár, egész egyszerűen nem akarlak a Főkapitányság épületében meglátni. Neked, Péter, most egy kiadós pihenésre van szükséged, hisz dolgoztál éppen eleget. A nyomozást pedig helyettesed, Mányoki ezredes úr vezeti.
- De főkapitány úr...
- Ez parancs, dandártábornok úr! Megértette? Úgyhogy tessék elöljárójának szót fogadni!
- Vezérezredes úr, Cseterás Péter dandártábornok kérek engedélyt…
- Hiába mindennemű próbálkozás, Péterem, mert nem adok engedélyt semmire.
- Értettem, főkapitány úr - adta meg magát Cseterás - Ám nagyon szépen megkérlek, engedélyezd, hogy ezt a nyomozást még én vezessem. Úgysem érezném jól magamat, amíg teljes egészében meg nem oldódik ennek a rettenetes tűzesetnek a rejtélye...
A főkapitány azonban hajthatatlan maradt. Ahhoz ellenben hozzájárult, hogy Cseterás, ha nagyon akarja, tudásával, szakértelmével, tanácsaival segítheti a vizsgálatot.
2. Szerelmesek
Dr.Guszev Matzi, a Miskolci Gabonaforgalmi és Malomipari Részvénytársaság fiatal főmérnöke - származása szerint délszláv, közelebbről macedón - igazán tehetséges ember volt, huszonnyolc éves korára fényes karriert futott be. Volt a macedón követségen mezőgazdasági attasé, egyetemi tanársegéd, magán kertészmérnök - és Gellért gimnáziumi osztály- sőt, padtársa, és az egyik legjobb barátja. Igazi vezető típus. Kemény kézzel, de arany szívvel, egyszersmind gyengédséggel és végtelen emberséggel „kormányozott”. Szerették a cégnél mindannyian, hisz mindig, mindenkihez volt néhány kedves, barátságos szava. Fiatal, csinos, kitűnően szituált és elsőrendű egzisztenciájú férfi lévén a nők szinte bolondultak érte. Matzi meg is tehette, hogy jobbra-balra udvarolgasson, hiszen „szingli”, azaz nőtlen ember volt. Őt azonban csak egyvalaki érdekelte: Vajda Mari, a csinos, fiatal laboránslány a minőségellenőrző laborból, aki nap mint nap Nyékládházáról járt be dolgozni, s viszonozta Matzi érzelmeit. Nem így azonban Marika családja. Apja, az öreg Miklós, nyugdíjas vasutas ugyan nem szólt bele soha lánya dolgaiba, de anyja és bátyja, Jóska annál inkább. Ők Marikának egy arab multimilliárdost szántak, holmi hazai főmérnökről szó sem lehetett. „Inkább legyek abban a biztos tudatban, hogy külföldön élsz, de jólétben, gondtalanul, mintsem itthon nyomorogjál” mondogatta ilyenkor mindig Vajdáné, aki kézzel-lábbal, sőt, sokszor a legdrasztikusabb eszközöktől sem riadva vissza, tiltakozott leánya kapcsolata ellen. Efendi Oskolást, egy Kuvaitba szakadt hazánkfiát, aki tulajdonképpen egyidős lett volna az „anyóssal”, viszont tejben-vajban fürösztötte. Efendi Ibrahim Oskolás, azaz Oskolás Imre, dúsgazdag kuvaiti olajiparos sejk volt, aki dollárok milliárdjai felett rendelkezett. Nos, Guszev Matzi egy efféle, ultrakonzervatív szemléletű családba akart benősülni, akiknek - Marika kivételével - mindenük a pénz. „Nem stabil a pénzed, Matzi!” torkolta le mindig anyósjelöltje.
Hagyjuk most a Vajda-család bemutatását, nézzük inkább, mit csinálnak a fiatalok. Matzi éppen szokásos, műszak végi ellenőrző körútját végezte az üzemben, mellette a szép Marika.
- Tudod drágám - mondta Matzi - minden nagyon szép lenne, ha anyád és bátyád a kettőnk dolgához nem így állnának hozzá. Azt már mondani sem merem, hogy gyere fel a lakásomra.
- Majd ha összeházasodtunk - lehelt egy finom puszit a lány Matzi arcára - tudod, hogy az anyu mennyire nem szeret téged.
- De hát - méltatlankodott a fiatal főmérnök - neked voltaképpen ki a fontosabb? Anyád vagy én? Kinek akarsz a felesége lenni? Nekem, vagy annak a vén pókhas Oskolásnak?
- Matzikám, az Isten áldjon meg, legalább te ne bánts engem. Abban úgyis van elég részem Anyutól meg Jóskától. Tudod Te is, mennyire ki nem állhatom Oskolást. Először is, mert vén, mint az országút, életkora szerint az apám lehetne. Másodszor, meg ki tudja, hányadik „nej”-nek akar engem kivinni Kuvaitba... Ne legyél már annyira gyerek, Matzi! Igazán tudhatnád, hogy csak Téged szeretlek, de nagyon szépen kérlek, lásd be, hogy nekem elveim vannak. Nem mehetek fel egy férfi lakására, még ha oly nagyon is szeretem, akkor sem... Ha esküvő előtt a tied lennék, tudod, mire nem lenne képes Jóska, a bátyám? Nem ismered te még Jóskát.
Matziék eközben elérkeztek a liszttároló raktárba. A főmérnök kissé megnyugodva állapította meg, hogy minden a legnagyobb rendben, a villanyok eloltva, a kijelölt dohányzóhelyen a csikktartó kiürítve. Matzi forrón, vágyakozva ölelte át Marikát.
- Ne...Matzi...ne itt...ne most, majd esküvő után - tiltakozott Marika, de viselkedésén észrevehető volt, hogy ő maga is akarja a dolgot, s kívánja Matzit.
Matzi ekkor egy pillanatra elengedte a lányt, majd idegesen rágyújtott. Elfelejtkezett, hogy nem a kijelölt dohányzó helyen! Főmérnök létére!
- Drága kicsi Marikám... - lihegte - akarlak...kívánlak...
- Legyen eszed, Matzi! Mondtam, hogy nem! Pláne, itt, az üzemben. Mit szólnának hozzá, ha meglátnának minket a lisztes zsákok mögött hetyegni?
- Úgy sincs már itt senki...legfeljebb Barabás meg Hartmann...azok is inkább az őröldében, mint itt... Marikám, igazán, ne legyél már velem ilyen szívtelen... Ha igazán szeretsz, akkor itt és most...
- Szó sem lehet róla. Ha veled nem lehet értelmesen beszélni, részemről be is fejezhetjük a dolgot - duzzogott a lány és sírva fakadt - köztünk mindennek vége... I...hi...hi...gen...! Vé...hé...ge-heh-eh-ehehe....
Matzi idegesen eldobta cigarettáját.
- Hát jó - mondta - Legyen. De ettől a perctől kezdve Önnek is főmérnök úr, vagy Guszev kartárs vagyok. És most megkérem, szíveskedjék elhagyni az üzemet, haza fáradni, és holnap reggel a vállalati ügyrendnek megfelelően munkára jelentkezni, minthogy munkaidő után a dolgozóknak az égvilágon semmi keresnivalójuk az üzem területén. Remélem, kedves Vajda kolléganő, érthetően beszéltem?!?
Marika ekkor szinte hisztérikus zokogásba kezdett, majd, miután néhány percnyi kínos csend után kissé lehiggadt, bocsánatkérően ölelte át Matzi nyakát.
- Drága Matzikám, ne mérgelődj már...!
- Ne tegezzen, kérem! Nem mondtam talán elég világosan, hogy nem Matzi, hanem főmérnök úr vagyok?!? - csattant fel a fiatal főmérnök, majd hirtelen hangot váltott, s forrón átölelte Marikát, halkan, szinte megtörten susogta fülébe - Drágám...bocsáss meg...
Matzi keze Marika blúza alatt matatva a lány mellét kereste. Egyetlen ügyes mozdulattal kikapcsolta a lány melltartóját, másik kezével hirtelen bugyija alá nyúlva megfogta gyönyörszervét.
- Gyere...! - rebegte halkan Marika - tied vagyok... én is nagyon-nagyon kívánlak téged...!
Majd kilépett szoknyájából, s mindketten egy liszteszsák-oszlop mögé vonultak.
Egyszer csak furcsa, égett szag ütötte meg orrukat.
- Milyen szag van itt? - kérdezte Matzi csak úgy saját magától, mint Marikától.
- Te jó Isten! Itt ég valami! - aggódott a lány.
Matzi rosszat sejtve felugrott, s idegesen, kapkodva húzta fel nadrágját. Hanyatt-homlok rohant a közlekedőútra, a füst pedig, amit Marika vett észre az előbb, egyre erősebb lett. És körülbelül ott, ahol Matzi az imént elővigyázatlanul eldobta cigarettáját, vörös lángnyelvek csaptak a magasba.
- Irgalmas Isten! - üvöltötte rémülten a főmérnök - ég a lisztraktár!! Mari, gyere, segíts!! Keresd hamar a poroltót, nyiss meg minden tűzcsapot...! A kurva életbe, pont most nincs nálam a mobilom...! Jaj, gyorsan a telefonhoz..!
Azt bizony kereshette. A lángok martalékává vált.
- Matzi, hol vagy..?!? Össze van törve a poroltó szelepkereke! - hallotta a főmérnök a lány kétségbeesett sikoltozását.
- Várj, rohanok a tűzoltó csaphoz! - kiáltotta Matzi.
A következő pillanatban eszelősen felordított:
- Úristen, ezen nincs hajtókerék...!
3. Dr. Guszev Matzi szénája rosszul áll
Két nap múlva Mányoki ezredes kérette Gellértet meg Krecsmárit. Igen súlyos bűncselekményt gyanított a dologban, s erre minden oka megvolt.
- Fiúk - kezdte - ti most belefogtatok egy tűzeset kivizsgálásába. Addig tehát eljutottunk, hogy a tűz közvetlen kiváltó oka egy eldobott, de kellően ki nem oltott cigarettacsikk volt. Azt viszont nem értem, hogy miért pont akkor mondta fel a szolgálatot a helyszín valamennyi tűzoltóberendezése. Szerintetek hogy lehet ez?
- Ádi bácsi - szólt Krecsmári hadnagy - addig rendben is volna, hogy eldobott csikk. Ez gondatlanságra vall. Az is egyértelmű, hogy a dohányzási tilalmat éppen maga a főmérnök, Guszev Matzi szegte meg, mégpedig nem is akárhogy, amikor rágyújtott, sőt, felelőtlenül eldobta a csikket is. De ki tördelte el a poroltók szelepkerekeit? Ki vette le a vízcsapok hajtókerekeit?
- Matzi? - pattant fel Gellért - az nem létezik. Matzi az egyik legjobb barátom, sokkal gondosabbnak ismerem annál, minthogy tiltott helyen rágyújtson, sőt, felelőtlenül elhányjon egy cigarettacsikket.
- Sajnos, Gellért öcsém - szólt Mányoki szomorúan, de megértően - nálunk nincs helye az efféle érzelgősségnek. Ezek sajnos tények. A laborvizsgálat egyértelműen a barátod ellen szól: fájdalom, de őrizetbe kell őt vennünk. Inkább azt mondjátok meg nekem, ki tudhatott arról, hogy Guszev doktor a lisztraktárban tartózkodik? És miért pont a lisztraktár tűzoltóberendezéseit tették tönkre?
- Ezt sajnos, nem tudjuk - felelte Krecsmári - minthogy azt sem, hogy Guszev Matzi miért gyújtott rá ott, ahol nem lett volna szabad... Csupa-csupa nyitott kérdés, de semmiféle elfogadható magyarázat... Mindenesetre az én verzióm az alábbi: Guszev doktor, mint főmérnök, műszak végi ellenőrzést tartott...
Ekkor váratlanul megszólalt a vezetékes telefon az ezredes íróasztalán, amit Mányoki kihangosított. A tábornok volt.
- Halló, Mányoki ezredes úr irodája? Szevasztok, Cseterás vagyok. Na, fiúk, egy lépéssel közelebb jutottunk. Sikerült ugyanis megtudnom, hogy Guszev Matzi nem volt egyedül....
- Már megbocsáss, Péter bácsi - szólt közbe Mányoki - nem vagy te véletlenül szabadságon? Mit fog szólni a nagyfőnök, ha megtudja?
- Bocs', helyetteském, de ha hiszed, ha nem, nem hagyott a dolog nyugodni. Saját, külön bejáratú Szuzukimmal kocsikáztam le Miskolcra, méghozzá az asszonypajtással együtt. Régi álma ugyanis mindkettőnknek, hogy egy kicsit megmártóztassuk magunkat a görömbölyi barlangfürdőben. Most végre van egy cseppnyi időnk erre is. De ha már egyszer ott vagyok, tudod, hogy van, belém bújt a kisördög, és egyszerűen nem tudtam az alkalommal nem élni...
- Hát, Peti bátyám, igazán arany gyerek vagy - felelte Mányoki - de most már légy szíves, ígérd meg, hogy erre a két hónapra leállítod magad és pihensz egy jót. Mert ha megtudja a főkapitány, azt hiszem, ad neked Guszev Matzit meg malomtüzet... Szóval?
- Szóval, vele volt menyasszonya, Vajda Mária laboráns - felelte a tábornok - ezt éppen magától Vajda Máriától tudtam meg, ő pedig hétfőn délután együtt volt a lisztraktárban Dr.Guszevvel. Elmondása szerint a tűz észlelésekor azonnal megkísérelték azt oltani, de a tűzoltóberendezések megrongálása miatt ez lehetetlen volt. Mire pedig a lisztraktárbeli üzemi telefonról akarták a tűzoltókat hívni, addig a készülék teljes egészében a lángok martalékává vált, mobiltelefon pedig egyiküknél sem volt...
- Ó, Matzi, Matzi - sopánkodott Gellért keserűen - hogy tehettél ilyet? Hogy lehettél ennyire felelőtlen...?
- Kár ezen búnak eresztened a fejedet, öcsém - bólogatott Mányoki megértően - ami történt, megtörtént. Visszacsinálni nem lehet, ezt te is tudod nagyon jól. Az élet pedig megy tovább... De hallgassuk inkább apósodat.
Cseterás pedig így folytatta a telefonban:
- Vajda Mária mindent elmondott nekem. Halálosan szerelmes Guszev Matziba, s még az sem érdekli, hogy anyja meg bátyja nemhogy rossz szemmel nézik, de kimondottan céltudatosan szétzilálni igyekeznek ezt a kapcsolatot, annyira utálják, sőt, a legádázabban gyűlölik Guszev Matzit. A lakására azért nem akart a lány felmenni, mert neki, úgymond, „elvei vannak”. Vagyis esküvő előtt mindent a szemnek, semmit a kéznek, meg valami másnak...
A főosztályvezető megyjegyzésén mindenki elmosolyogta magát, Cseterás pedig a következőket tette az előbbiekhez:
- Hosszas alkudozás, huzakodás után végül bevonultak egy aránylag félreeső liszteszsák-oszlop mögé elvégezni a dolgukat. A nemi aktus közben riadtak fel a tűzre... Ezek szerint kétségtelen Dr.Guszev Matzi gondatlan magatartása, vagyis, hogy a lány eleinte nem akart kötélnek állni, idegességében rágyújtott. Azt viszont én sem értem, hogy ki, vagy kik tették tönkre a tűzoltóberendezéseket...? Ujjnyomokat hiába is keresnénk, a fémarmatúrák a lángok keltette pokoli hőségben teljesen megolvadtak... Szóval, ez a rongálás pedig egyértelműen szándékos gyújtogatásra vall! De szándékosság esetén mi lehetett a tettes vagy tettesek indítéka? Konkurrenciaharc? Terrorcselekmény? Netán személyes bosszú? És vajon, a tűzoltóberendezéseket akkor rongálták-e meg, mikor Guszevék a raktárba bementek, vagy előbb..? Mindent egybevetve: indítéktól függetlenül valakinek tudnia kellett, hogy a főmérnök és a lány a lisztraktárban tartózkodnak, sőt, talán még azt is, hogy Guszev Matzinak viszonya lehet Vajda Máriával... Hát, gyerekek, egyelőre ennyi. Most már csakugyan kikapcsolom magamat. Mindenkinek további jó munkát és eredményes nyomozást kívánok. Sziasztok!
- Szerintem - folytatta Gellért, miután apósa a vonal túlsó végén letette a kagylót - természetesen a szerelmi bosszú lehetőségét sem szabad kizárni, de én nyitva hagynám az esetleges terrorcselekmény kérdését is....
Nem fejezhette be a mondatot, mert kopogtattak. Margitka volt.
- Mányoki úr, Dr.Guszev Matzi van itt.
- Küldje be - felelte az ezredes.
- Egy pillanat - kiáltott fel Gellért - Ádi bácsi, kérlek, engedd, hogy én hallgassam meg...! Tudod, hogy nekem ő osztálytársam volt és az egyik legjobb barátom...szeretnék négyszemközt beszélni vele...
- Rendben, Gellért. De ne itt, hanem vezesd majd a saját irodádba.
Miután becsukódott mögöttük a fiatal százados szobájának ajtaja, Gellért így kezdte mondandóját:
- Matzikám - mondta - bármennyire is fáj nekem, ezt a találkozást nem egészen így képzeltem el...tudod-e, hogy fülig benne vagy az ügyben?
- Tudom - válaszolta Matzi nagyot sóhajtva - éppen ezért jöttem ide hozzátok... Kérlek, Gellértkém, vedd úgy, hogy önként jelentkeztem...
Férfi létére, sírását alig bírta visszatartani. Minden szava telis-tele volt keserűséggel, önváddal.
- Nono - próbálta Gellért vigasztalni egykori osztálytársát - fel a fejjel, kenyeres pajtás. Sajnos, a bekövetkezett szerencsétlenséget már nem lehet meg nem történtté tenni... Mentsük hát, ami menthető...
- Mondd, Gellért, mennyire számíthatok...? Ugye, a fekvő nyolcast elkerülöm...?
- Ugyan, Matzi, ne beszélj már szamárságokat. Egyébként, hogy mennyit kaphatsz, az a bíróság dolga, ám életfogytiglant semmi szín alatt. De véleményem szerint, mivel két halálos áldozat is van, bizony, akár tíz évre is rács mögé kerülhetsz. Gondolj csak bele: a két kioltott emberéleten túlmenően az anyagi kár meghaladja az egymilliárdot! Odaveszett legalább egy jó ezer tonnányi liszt, s ugyanennyi nyers búza. Viszont, ha szépen, töredelmesen elmondasz nekünk mindent, még az általad jelentéktelennek gondolt legapróbb részleteket is, azt a törvényszék mindenképpen a javadra fogja írni.
- Úristen, ki halt meg?
- Egy művezető és egy molnár.
- Jézusom! Csak nem a Barabás? Az egyik legjobb emberem volt...
Nem sokon múlt, hogy Matzi ne kezdjen zokogásba, de még így is legördült néhány könnycsepp az arcán.
- Sajnos, igen - válaszolta Gellért - Barabás Csongor és Hartmann János... Szóval: tudjuk, hogy a tüzet annak észlelésekor megkíséreltétek azonnal oltani. Azt is tudjuk, hogy te magad hívtad a tűzoltókat egy másik telefonról, mivel a raktárbeli a tűzben tönkrement, és hogy pechetekre, akkor éppen egyikőtöknél sem volt mobil készülék, amit nem is köteles senki sem magánál tartani, így tehát ti sem. Nem tudjuk azonban azt, hogy van-e valaki ellenséged, netán haragosod, aki bármi miatt így akar rajtad bosszút állni? Mert ha van ilyen, az illető sötétzárkában fog megrohadni, hátrabilincselt mancsokkal. Én magam kezeskedem róla, hogy tényleges életfogytiglant kapjon...!
- Nem, nem tudok róla.
- Gondolkozz, Matzi, a saját érdekedben. A menyasszonyod családja hogy fogad téged?
- Apósom még hagyján, de anyósom meg a sógorom, fogalmam sincs, miért, én egyiküket sem bántottam meg soha semmivel, olymértékben gyűlölnek engem, hogy egy kanál vízben meg tudnának fojtani. Marika meg nem tud választani köztem meg az anyja között. Az anyja meg a bátyja egy arab olajsejkhez, Ibrahim Oskoláshoz szeretnék hozzákényszeríteni, aki egy Kuvaitba szakadt, muzulmán hitre áttért hazánkfia, eredeti magyar nevén pedig Oskolás Imrének hívják.
- Matzi! Most intim dolgot is kérdeznék tőled. Ugyan erre nem vagy köteles válaszolni, de ha azt akarod, hogy mielőbb tisztázódjanak a dolgok, kérlek, ne hallgasd el.
- Csak kérdezz, Gellért, egész nyugodtan - sóhajtotta Matzi rezignáltan.
- Nos: miután elkezdtétek a nemi aktust, mennyi idő múlva kezdtétek észlelni a tüzet?
- Kábé öt perc múlva.
- Értem. S arra emlékszel-e, hogy mennyi idő telhetett el a csikk eldobása és a tűz észlelése között?
- Jaj, Gellért, olyan állapotban voltam, hogy ezt nem is figyeltem.
- De mégis! Öt perc? Tíz perc? Gondolkozz, Matzi, az Isten áldjon meg, lehet, hogy ez lesz számodra a mentő körülmény!
- Talán...tíz perc valószínűbb...
- Szóval: eldobtad a csikket, utána kb. öt perc múlva elkezdtetek közösülni. Ezt követően újabb öt perc múlva felfedeztétek, hogy ég a lisztraktár. Így volt?
- Valószínű - válaszolta Matzi.
- Most valószínű, vagy biztos? Értsd meg, Matzi, nagyon fontos! Életbevágó!
- Biztos.
- Amikor végrehajtottad a lisztraktárban a terület-ellenőrzést, rendben találtál-e mindent?
- Persze.
- A tűzoltó készülékeket is? A vízcsapokat is?
- Ezt határozottan állítom, hogy így volt.
- Amikor mentél a lisztraktár felé, Marika veled volt-e már akkor is, vagy csak később jött be utánad?
- Velem volt már akkor is.
- És mit gondolsz: követhetett-e benneteket valaki?
- Ezt sajnos, nem tudom. Ilyesmi engem akkor és ott nem érdekelt.
- A közösülést mikor határoztad el? Csak ott, a lisztraktárban?
- Nem. Bevallom őszintén, már akkor, amikor Marika csatlakozott hozzám...
- Matzikám, nagyon köszönöm. Egyelőre nekem ennyi elég. El sem képzeled, milyen sokat segítettél, elsősorban saját magadnak. De, amíg mindenki számára nem tisztázódik megnyugtatólag és egyértelműen minden, sajnos, szomorú kötelességem, hogy őrizetbe vegyelek...
- Gellértkém, ha csakugyan ezt kell tenned, én nem tiltakozom, hiszen te ezzel is csak a kötelességedet teljesíted. Istenbizony, nem ellenkezni akarok veled, de az ég szerelmére kérlek, hogy csak egy félórát engedélyezz számomra, hogy hazatelefonáljak Miskolcra anyáméknak. Szívesen megtenném itt és most, de annyira igyekeztem, hogy a mobiltelefonomat is otthonfelejtettem. Épp, hogy csak bevágtam magamat Miskolcon a Trabantba, és rohantam ide, hozzátok. Eszem ágában sincs megszökni, megígérem neked, hogy nem telik bele félóra, és visszajövök.
- Sajnos, Matzi, nem lehet. Szüleidet mi majd értesítjük. Nálunk ez a szabály.
- De Gellért, igazán, a régi barátságunkra való tekintettel könyörgöm, légy már egy kicsit megértőbb!
- Nem. Most mondom, hogy szabályellenes.
- Szóval, ennyire vagy csak a barátom? Azt sem veszed figyelembe, hogy végig, a négy év alatt hármasban ültünk egy padban veled, meg a Kermanidisz Klárival?
Gellért szomorúan, könnyeit nyeldesve, hangjában bosszús keserűséggel mondta:
- Ejh, Matzi! Ne kívánd már, hogy megbilincseltesselek. Miért akarsz engem mindenáron rákényszeríteni, hogy ennyire drasztikus eszközöket alkalmazzak Veled?
4. Matzi mégsem bűnös?
Gyönyörű, verőfényes nyári idő volt aznap délután. Nyomozóink alig várták, hogy leteljen a hivatali idő; hát már hogyne várták volna, amikor Cseterás előző nap este megígérte nekik, hogy ha jó idő lesz, hazajönnek Görömbölytapolcáról, ő elébük megy, és együtt, négyesben elmennek a margitszigeti Palatínus-strandra, és kihívja őket úszóversenyre. Mert hisz' kinek is ne tenne jót ebben a rekkenő hőségben egy kis úszás? Sőt, még a vacsora is jobban essen utána. Rendőreink persze gondolkodás nélkül, kapva kaptak Cseterás javaslatán.
- No, fiúk - szólt a tábornok - most mindjárt úszunk egyet, és majd meglátjátok, hogy az öreg még ötvennégy évesen is végigver rajtatok gyorsúszásban!
- Rajta, apuka! - bíztatta Gellért.
- Na, tábornok úr - évődött Mányoki - erre aztán roppant kíváncsi vagyok. Egy üveg sör a tét. Oké?
- Tartom - kuncogott Cseterás hamiskásan.
- Én pedig - szólt közbe Krecsmári - megtoldom még egy üveggel. Tartod-e, Péter bácsi?
- Naná!
Még jó, hogy nyáron mindig mindegyiküknél szokott lenni fürdőnadrág. Így hát bementek a Palatinusba. Nekivetkőztek, majd Cseterás, korát meghazudtolva fejest ugrott a hidegvizes medencébe.
- Nem oda Buda, Apuka! - kiáltotta Gellért jót kacagva - itt vagyunk még mi is!
Toccs-toccs-toccs! Egymás után ugráltak a vízbe Mányokival meg Krecsmárival.
- Huhú, még a végén legyőz a vőm! Jó lesz igyekezni!
- Peti bátyám, milyen sört fizetsz nekünk? - kiabálta Krecsmári - Legyőztelek!
- Én barna Gössert innék! - toldotta meg Mányoki.
A medence túlsó végére érve mind a négyükből vidám, felszabadult kacagás tört elő.
- Ügyes vagy, Lacikám - tréfálkozott Cseterás - látszik, hogy én tanítottalak úszni...! Gellért, az apósod szentségit, utolsó lettél! Ilyen lusta vagy, ebállat-mordézomadta...?!? Huuuuú...! Fiúk, én kezdek fázni! Gyorsan-frissen a meleg vízbe! Egész felfrissültem!
Mind a négyen nyakig ültek a jó meleg, harmincnyolc fokos vízbe, ami a hideg után szinte perzselően forrónak tűnt.
- Gellért - terelte komolyra a szót Mányoki - mire jutottál a barátoddal?
- Van egy olyan érzésem, hogy sokkal kisebb dologban vétkes, mint ahogy azt eredetileg gondoltuk...no, ne érts félre, ezredes úr, nem az elfogultság beszél belőlem, de Matzi azt mondta, hogy a cigarettacsikk eldobása után cirka tíz perc múlva kezdték észlelni a tüzet...
- ...És ez így reálisnak is tűnik - szólt közbe Cseterás.
- Szóval - folytatta Gellért - szerintem egyetlen parázsló cigarettával ennyi idő alatt ekkora tüzet okozni aligha lehetséges...
- Dehogyisnem - okvetetlenkedett Krecsmári - sőt, akár még egy takaros kis porrobbanás is könnyen bekövetkezhetett volna! Lisztraktárban történt a dolog, Öcsi! Nem gondolod, hogy a levegőben szállingózó lisztmaradvány berobbanhat, és levegőbe repülhet az egész hétszentség?
- Hol, hadnagy úr, kérlek? Egy olyan helyiségben, ahol már nem töltenek zsákokat, csak tárolnak? Szerinted egy ilyen helyen mikor szállingózhat a levegőben akkora koncentrációban lisztmaradvány, hogy az be is robbanjon?
- Ne civakodjatok már, fiúk - intette le őket Cseterás - majd a szakértő úgyis megnyugtató választ ad ezekre a kérdésekre.
- Ez csakugyan igen érdekes - jegyezte meg Mányoki - Ha a helyiségben, jellegéből kifolyólag eleve nem következhetett be porrobbanás, ez esetben a liszt nemhogy nem gyulladhat meg egyetlen parázsló cigarettától, sőt, még el is fojtja azt, akkor szerintetek hogy az ördögbe éghetett le szinte az egész malom...? Mit is mondott ez a Guszev? Hogy a közösülést már a raktárba érés előtt elhatározta?
- Igen.
- És határozottan állítja, hogy kivétel nélkül mindent rendben talált?
- Így van, ezredes úr - felelte Gellért - még a tűzoltóberendezéseket is.
- Szerintem valami sántít - adta ekkor Mányoki az ellenvetést - egy férfiember, aki minden gondolatával a közösülésre koncentrál, erre nem emlékezhet ennyire határozottan, ezt abszolúte kizártnak tartom. Az armatúrák hajtókerekei már korábban is hiányozhattak... Mindenesetre holnap lesz a napja, hogy lemegyek Miskolcra, és én is kihallgatom Vajda Máriát. Egy nő lelkivilága ugyanis merőben más, mint egy férfié. Ha Vajda Mária is azt vallja, hogy bemenetelükkor a tűzoltóberendezések rendben voltak, akkor áll a feltevésed, Gellért öcsém.
- Tegyük fel - szólt közbe Krecsmári - hogy minden úgy volt, ahogy Guszev Matzi mondja. Ebben az esetben valaki észrevétlenül követhette őket.... Namármost: a fiatalok elkezdenek hetyepetyélni, az a valaki pedig ezalatt gyorsan beoson, tönkre teszi a tűzoltóberendezéseket, s kapóra jön neki az eldobott cigarettacsikk, ezért felgyújtja a lisztraktárat. Sőt, még azt a merész állítást is meg merem kockáztatni, hogy delikvensünk szétöntöz valamiféle gyúlékony folyadékot, mondjuk, benzint...
-...Közben pedig beleért a kezed a szaros serblibe, és felébredtél! - torkolta le Cseterás - Laci, te már megint fantáziálsz! Ezt inkább bízzuk a szakértőre... Bocsáss meg, Lacikám, nem akartalak megbántani. Folytasd, légy szíves.
- Nincs harag, Peti bátyám. Lehet, hogy tényleg marhaságot mondtam.
- Jól van, na. Szóval?
- Szóval - folytatta a hadnagy - a gyúlékony folyadéknál tartottam... Az indíték természetesen lehet többféle, de mindenképpen arra megy ki a játék, hogy Dr.Guszev Matzit valaki kicsinálja... De ha Gellért feltételezése igaz, a főmérnök csupán tűzrendészeti szabálysértésért vonható felelősségre, mivel már én is kezdek afelé hajlani, hogy tíz perc alatt egyetlen cigarettacsikk egy ilyen jellegű helyiségben képtelen ekkora tüzet okozni. Szumma-szummárum: nem gondatlan tűzvészokozással, hanem nagyon is szándékos gyújtogatással állunk szemben, és nem Guszev Matzi a tettes.
- Mindenesetre az elkövetőnek ismernie kellett a helyszínt - egészítette ki Mányoki - továbbá, személyesen ismernie kellett akár a főmérnököt, akár a lányt, esetleg mind a kettőt. Ezenkívül tudnia kellett, hogy a fiatalok az ominózus időben éppen a lisztraktárban vannak, illetve oda igyekeznek. Ami pedig a bűntett indítékát illeti, lehet szerelmi bosszú, de lehet Dr.Guszev személyes ellensége, sőt, nem tartom kizártnak a politikai indítékot, vagyis valamiféle terrorcselekményt sem. Krecsmárinak tehát igazat kell, hogy adjak, a dolog mindenképpen a főmérnök kikészítésére megy ki. Szóval, a feladat a következő: én Lacival együtt leutazom Miskolcra, elsősorban Vajda Máriát, sőt, Guszev egész környezetét kihallgatni. Te meg, Gellért, elmégy holnap a tűzoltóparancsnokságra szakvéleményt kérni, de nem ide, a pestire, hanem a miskolcira, úgyhogy holnap jössz velünk te is. Most pedig egy-kettő, mindenkinek ki a vízből, és indíts haza. Holnap elég nehéz dolgunk lesz, úgyhogy aludjátok ki magatokat. Péter bácsi, te pedig légy szíves, és hagyd magadat továbbra is kikapcsolva.
5. A vizsgálat Miskolcon folytatódik
Másnap kora reggel szirénázva és villogó kék lámpával robogott nyomozóinkkal a Krecsmári-vezette kék-fehér, „Rendőrség” feliratú szolgálati Mazda Miskolc felé. A hármas főút szokatlanul csendes, nyugodt volt, szembejövő forgalom alig-alig. A hadnagy fél kézzel a rádió gombját tekergette.
„Kedves hallgatóink, itt az INFO-rádió az FM 95,8-as hullámhosszon. Hírek negyedóránként csak tőlünk. Fél hét van, kérem, hallgassák meg legfrissebb híreinket. Hazai beszámolóink közül mindenekelőtt a miskolci István-malomban történt szerencsétlenség további fejleményeit emelném ki. Dr. Mányoki Ádám ezredes, az Országos Rendőrfőkapitányság Különleges Ügyek Főosztályának helyettes parancsnoka, aki egyben ennek az ügynek a nyomozását is vezeti, rádiónknak exkluzív interjút adott. Riporterünk kérdésére elmondta, hogy...”
- Nem mondtam én semmi különöset, csak a valóságot - szólt Mányoki - a többi már csak afféle kiszínezés riporter módjára, tehát nem egyéb, mint tömény hülyeség. Úgyhogy légy szíves, Lacikám, és inkább kapcsold ki. Vagy pedig keress valamilyen jó zenét. Mi lenne, ha átvinnéd a Danubiusra vagy a Slágerre?
A Sláger Rádióban kisvártatva felhangzott Koós János kellemes, basszusba hajló baritonhangján a „Kislány a zongoránál”, amely nyugodt, kiegyensúlyozott légkört teremtett az autóban.
- Na látod, ez már mindjárt más - jegyezte meg az ezredes.
A sebességmérő 200-at mutatott, Mányoki pedig természetesen nem állhatta meg szó nélkül:
- Laci, az Isten áldjon meg, lassabban!
Fél nyolcra a Mazda kényelmesen begördült Miskolcra. Gellértet kitették a városi tűzoltóparancsnokság épülete előtt, Mányoki meg Krecsmári pedig mentek tovább az István-malomba, beszélni Marikával. A lány meglehetősen egykedvűen fogadta őket a laborban. Nem sok híja volt, hogy el ne sírja magát.
- Mit óhajtanak még? Egyszer a Cseterás tábornagy úr már kihallgatott engem. Maguknak se tudok egyebet mondani, mint a tábornagy úrnak. Nem elég, hogy Matzi börtönben van...
- Nyugodjon meg, kisasszony - vigasztalta Mányoki - a vőlegénye rövidesen szabadlábra kerül. Ám ehhez még néhány kérdést fel kell, hogy tegyünk Önnek.
- Akkor csak tessék, kérdezzenek egész nyugodtan. Nekem már úgyis mindegy...
- A legkevésbé sem mindegy, kisasszony - válaszolta az ezredes - először is azt legyen szíves megmondani, hogy amikor a vőlegényével végigjárták a lisztraktárt, rendben találtak-e mindent?
- Természetesen.
- A tűzoltóberendezéseket is? A vízcsapok hajtókerekeit is?
- Igen.
- Ezt Ön határozottan állítja?
- Persze. Semmi rendellenességet nem találtunk. Határozottan állítom.
- Marika - kérdezte ekkor Krecsmári, mintegy váratlanul - Mióta ismeri ön Oskolás Imrét?
- Undorító vén pókhas - fakadt ki Marika - egyébként, ha tudni óhajtják, jó három éve, egy siófoki üdülés alkalmával ismerkedtem meg vele. Amúgy pedig kedves, gyengéd ember, de öreg és csúnya... Még anyámnál is idősebb két évvel...
- ...De legalább dúsgazdag - érvelt az ezredes.
- Jaj, már maguk is...?
- Dehogyis, Isten ments..!
- Az ég szerelmére kérem, inkább elfelejteni segítsenek, mint folyton az eszembe juttatni. Csak anyám és a bátyám akarják, hogy neki legyek a felesége... Vagy talán az ezredes úrék is velük fújnak egy követ? És azt is vegyék tudomásul egyszer és mindenkorra, hogy nem vagyok hajlandó idegenbe férjhez menni. Legyen az illető akár maga az amerikai elnök, akkor sem. Nagyon jó nekem itthon. És igenis, szeretem Matzit.
- Édesanyja és a bátyja hogy viszonyul az Ön vőlegényéhez? Úgy tudjuk, nem szívlelik - mondta Mányoki.
- Az enyhe kifejezés, ezredes úr. Igaz, Matzinak van néhány apróbb hibája, de azért megérthetik anyámékat is...amit ő mond, az szentírás.
Mányokinak megvolt a maga szándéka azzal, hogy miért is tért ki kérdéseivel úgy Ibrahim Oskolásra, mint Marika családjára. Amennyiben csakugyan igaz az, amit a lány mond, vagyis, hogy Matzit anyós- és sógorjelöltje ki nem állhatják, sőt, kimondottan gyűlölik, megvan az indíték, sőt, lehet, hogy a tettesek is. Nevezetesen Marika édesanyja, vagy Jóska, esetleg Ibrahim Oskolás. Ha nem is mint közvetlen elkövetők, de mint felbujtók feltétlenül.
- Nem baj - mondta az ezredes, miután befejezték Marika meghallgatását és eljöttek tőle - azért nem árt majd ennek a keleti kényúrnak is kissé a körmére nézni. Annak viszont kimondottan örülök, hogy Marika vallomása tökéletesen összecseng Guszev Matziéval. A fiút így legalább sikerült tisztázni egy igen súlyos bűncselekmény vádja alól. Jóllehet, az eddigi ismereteink szerint nem az eldobott cigaretta volt a tűzvész közvetlen kiváltó oka, Matzi barátunk azért így sem maradt makulátlanul tiszta, hiszen a cigarettacsikk nemtörődöm eldobásával így is szabálysértést követett el.
Hogy ezalatt Gellért a tűzoltóparancsnokságon milyen eredménnyel járt, rövidesen kiderül. A malomtűz kijelölt vizsgálótisztje, Hajdú főtörzszászlós már várta.
- Százados úr, a nevem Hajdú Zoltán, rendfokozatom főtörzszászlós. Tisztelettel jelentkezem, és erőt, egészséget kívánok. Kérem, fáradjon velem az irodámba.
- Örvendek - nyújtotta kezét Gellért - Dr. Kovács Gellért vagyok az ORFK Különleges Ügyek Főosztályától, rendfokozatom százados.
Gellért elfogadva az invitálást, követte a vizsgálótisztet, aki hellyel kínálván a fiatal századost, a kényelmes bőrfotelre mutatott.
- Kovács úr, ma ivott-e már kávét?
- Jaj, Hajdú úr, nagyon szépen köszönöm, most tényleg jól jönne, mert hajnali fél négykor keltem.
A főtörzszászlós ekkor felvette a házi telefont, és átszólt az egyik bajtársának:
- Pista! Hajdú Zoli vagyok. Ha szépen megkérhetnélek, feltennél-e nekünk egy jó erős kávét? Itt van Pestről, a Különlegesektől egy százados bajtárs. Ne rajtunk múljon már, hogy leragad a szeme az álmosságtól.
Gellért elmosolyodott a vizsgálótiszt szavain.
- Hajdú úr, akkor javasolnám, térjünk is mindjárt a tárgyra.
- Nos - felelte a főtörzszászlós - a tűz ugyan valóban az eldobott cigarettacsikktől keletkezett, közvetlenül mégsem az okozta. Eddigi vizsgálataink szerint szándékos gyújtogatás történt.
- Számítottam erre - válaszolta Gellért - ugyanis annyit még laikusként is értek, hogy tíz perc alatt egyetlen eldobott cigarettacsikk egy liszttároló raktárban nem okozhat ekkora tüzet...
- ...Dehogyisnem, százados úr, még porrobbanást is! - vetette közbe Hajdú.
- Nem egészen értem. Kérem, beszéljen világosabban.
- Porrobbanást okozhat a csikk abban az esetben - magyarázta a tűzoltó - ha a tárolóhelyiség levegőjében a szállingózó, de még le nem ülepedett liszt koncentrációja egy bizonyos határértéken vagy afelett van. Amennyiben ez a koncentráció ahhoz nem elegendő, hogy robbanás történjen, ám még mindig nincs teljesen leülepedve, nem történik ugyan robbanás, azonban hatalmas lángnyelvekkel járó begyulladás annál inkább. Viszont egyáltalán nem következhet be nemhogy porrobbanás, de még begyulladás sem, ha a liszt teljesen leülepedett, vagy megfelelő szellőző-elszívó berendezéssel a tárolóhelyiség levegőjét megtisztították a szállingózó liszt maradványaitól. A tűz keletkezése előtt pedig pontosan ez történt.
- Látja, Hajdú úr, mindig tanul valamit az ember - monda Gellért - egyébként Vajda Mária és Guszev Matzi egyöntetűen azt vallották, hogy a csikk eldobása és a tűz észlelése között kábé tíz perc telt el... Mondja, Hajdú úr, ön szerint egy eldobott cigarettacsikk önmagában, tíz perc alatt mire lehet képes egy ilyen helyen a legoptimálisabb, akarom mondani, a legpesszimálisabb esetben?
- Nem többre - felelte a tűzoltó - mint kisebb pörkölődésre, de csak akkor, ha a parázs a zsákra esett. Ekkor a már nyugalmi állapotban lévő liszt, mint nem égéstápláló, a zsák anyagát átégető parazsat rövidesen elfojtja. Ha viszont a földre esett, még ennyire sem, hiszen ez esetben a parázsló csikk a helyiség hideg betonpadlózatán szűk negyedórán belül magától bealszik vagy füstképződés közepette elhamvad.
Ekkor az imént Pistának szólított bajtárs behozta Gellértéknek a kávét:
- Kedves egészségetekre, Zolikám - tette le elébük a dohányzóasztalra, azzal ment vissza a dolgára.
- Hány cukorral, százados úr?
- Hárommal, ha lehet. Tudja, eléggé édesszájú vagyok.
- Még ilyet - mosolyodott el a főtörzszászlós - én meg eggyel sem... Rágyújt egy Marlboróra?
- Köszönöm - vett ki Gellért egy szál cigarettát.
- Nem mondom, hogy egészségére, mert az ilyesmi senkinek nem egészséges - felelte Hajdú - de nagyon szívesen. Egyébként visszatérve a tűzre: a csikk eldobása és a tűz lehetséges keletkezési helye között tíz centi volt a távolság. Jóllehet, a tüzet csakugyan az eldobott cigarettacsikk parazsával gerjesztették, mégsem annak leesési helyén, vagyis pont egy liszteszsák mellett, a földön keletkezett a tűz, hanem, amint az imént mondtam, tíz centivel odébb. A szándékos gyújtogatás így annál is inkább egyértelmű, mivel a tettes, hogy tutira menjen, feltehetőleg lézertükröt használt.
- Micsodát..? – ráncolta össze Gellért a homlokát – Lézer…lézer…tükröt…? Ezt értsem úgy, hogy a tettes nem használt gyúlékony anyagot…?
- Így igaz. De hogy egészen pontosan mivel gerjesztette a hatalmas tüzet, azt pillanatnyilag nem tudom megmondani, de nagy a valószínűsége a lézertükörnek. Abban az egyben azonban biztos lehet a százados úr, hogy nem volt szétöntözve semminemű lobbanóanyag. Ez így túl egyszerű lenne. Vagyis nagy volna a lebukás kockázata.
- Pedig már tutira vettem volna, hogy a tettes valamit szétöntözött. És Hajdú úr szerint hogyan működhet ez a…lézertükör?
- Pofonegyszerű, Kovács úr. Ugye, a cigaretta parazsa, ugyan eléggé gyengén, de fényt bocsát ki magából. Ez untig elég ahhoz, hogy a tükör fókuszpontjában felerősödjön, és az így felerősített fényt akár több tízezer fokos forróságúra hevítve bárhová visszaverje. Ez a hőmérséklet már olymérvű, hogy pillanatok alatt leég tőle bármi, jelen esetben a lisztraktár, akár pár percen belül is.
- Hihetetlen – rázta fejét álmélkodva Gellért.
- Eléggé. Szóval – folytatta a tűzoltó – ott tartottam, hogy a parázs fénye a tükör középpontjában fókuszálódik. Egy hagyományos optikai tükör ez esetben a fény gyenge volta miatt az égvilágon semmit nem csinál. Ezzel szemben a lézer képes annyira felerősíteni még ezt a kicsit is, hogy komoly bajokat okozzon. Ami a véleménynyilvánítást illeti, lényegesen nehezebb helyzetben volnék, ha az elkövető a ketyerét pont az eldobott cigarettacsikkre irányította volna vissza. Így nyugodtan állíthatom, hogy a szerencse mellénk szegődött.
***
Rövid keresgélés után Mányokiék megtalálták Ibrahim Oskolást a lillafüredi Palota-szállóban, aki meglehetősen pökhendin fogadta őket, jóllehet, nyomozóink mindketten udvariasan köszöntötték, és bemutatkoztak neki név és rendfokozat szerint:
- Efendik, egyáltalán nem vagyok abban a hangulatban, hogy magukkal diskuráljak. Mondják, mit óhajtanak, de röviden, mert nem érek rá magukkal foglalkozni.
Az iszlám hitre áttért, arab olajsejkké átvedlett egykori honfitárs nyegle, arrogáns stílusán Mányokinak arcába szökött a vér. A főosztályvezető-helyettes az „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”-elv alapján ugyan csendes hangon, de rendkívül keményen válaszolt:
- Hogy mire ér rá, és mire nem, az a maga dolga - felelte - de ha nem válaszol a kérdéseinkre tisztességesen, és tovább játssza itt nekem a megsértett törökbasát, kénytelenek leszünk őrizetbe venni!
- Mit merészelnek?!? Milyen jogon? Vegyék tudomásul, hogy ügyvéd nélkül egy hangot sem!
- Akkor megbilincselem - mondta Krecsmári nyugodt hangon - de hogy milyen jogon? Gyújtogatásért, barátom! Szándékos gyújtogatásért, mint felbujtót. Érti-e, Oskolás úr?
- Ezt a megaláztatást....! Ez...ez... egyszerűen példátlan! Holnap lesz a napja, hogy panaszt teszek a kuvaiti követségen, és olyan diplomáciai botrányt csinálok, hogy míg élnek, megemlegetik. De ha kérdezősködni óhajtanak, ám tegyék. Mindenesetre megvan a véleményem a maguk „híres” vagy inkább hírhedt „magyaros vendégszeretetéről”, ezt jó, ha tudják! Úgysem tudnak engem semmivel sem megvádolni! Szóval?
- Először is, kedves Oskolás úr - mondta az ezredes - nagyon szépen kérem, ne fenyegetőzzön. Fenyegetőzni éppen mi is tudnánk, de az magának nagyon-nagyon keserves lenne. Másodszor: ismeri-e Ön Vajda Máriát?
- Na és, ha ismerem, akkor mi van? Nehogy már az legyen a bűnöm, hogy szerelmes lettem egy óhazámbeli lányba, és el akarom vinni magammal Kuvaitba!
- Félreért minket, tisztelt uram - felelte Mányoki - ez önmagában nem bűn. Felőlünk oda viheti, ahova akarja, akár hatvanhatodik feleségnek is. De annál inkább bűn az, mégpedig nem is akármilyen, hogy egyes emberek a másik szerelméért szinte hihetetlen szörnyűségekre képesek, mondhatnám úgy is, hogy fanatikusan, sőt, eszelősen. Példának okáért, valakit felbérel, hogy az illető gyújtsa fel azt az intézményt vagy üzemet, amely vetélytársa vezetése alatt áll, azért, hogy őt minél hosszabb időre kivonassa a forgalomból. Jelen esetben maga, kedves Oskolás úr, megbíz valakit a malom felgyújtásával, azért, hogy Guszev Matzira terelődjön a gyanú, és sittre kerüljön. Igaz? Talán bizony elfelejtette már azt a régi magyar közmondást, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele?
- De efendik, én azt sem tudom, ki az a Guszev Matzi! A Mindenható Alláhra, meg a Fényességes Próféta szakállára, életemben nem láttam soha!
- Jó, rendben - szólt ezúttal Krecsmári - nehezen ugyan, de hajlunk rá, hogy elhiggyük. Ám ahhoz, hogy fenntartások nélkül higgyünk önnek, az szükségeltetik, hogy másodpercről másodpercre leellenőrizzünk magáról mindent, ami időt a magyar határ átlépése óta mind eddig a percig maga Magyarországon töltött. De ha kiderül, hogy bármiben is valótlant mondott nekünk, hát jaj magának!
- Maguknak nem elég a becsületszavam, efendik? Egy igazhitű kuvaiti sejk becsületszava?
- Képzelje, uram, nem - mondta Mányoki - ugyanis a Magyar Köztársaság rendőrsége nem ad semminemű becsületszóra, függetlenül attól, hogy legyen az illető akár keresztény, akár muzulmán, akár ortodox zsidó vagy nazarénus, vagy éppenséggel keleti hottentotta... Még valami, Oskolás úr: ha akar, erre nem válaszol, ezt már pusztán kíváncsiságból kérdezem...
- Ha már ilyen szépen belejöttünk, uraim, akkor csak tessék, kérdezzenek.
- Szereti maga egyáltalán Vajda Máriát?
- Hát persze, ezredes efendi. Sőt, mi több, egyenesen imádom.
- És az nem zavarja, hogy Vajda Mária ezzel szemben nemhogy nem szereti, de kifejezetten utálja magát?
- Tudja, ezredes efendi, leendő anyósom, meg sógorom (Alláh nyújtsa életüket az emberi életkor legvégső határáig) mindent elkövetnek, hogy jobb belátásra térítsék Marikámat.
- Vettük észre. Ugye, olyannyira elkövetnek mindent, hogy a maga bíztatására felgyújtanak egy malmot? Pusztán azért, hogy bűntény gyanújába keverjék azt, akit a lány, a maga Marikája szeret!
- Már mondtam, efendik, hogy ez nem így van. Nyugodtan leellenőrizhetik. Vigyen el egy márid, ha hazudtam!
- Meg is tesszük, efelől nyugodt lehet, efendi Oskolás - mondta búcsúzóul Mányoki - addig is, ha megkérhetnénk, lehetőleg ne hagyja el Miskolc területét. Nos, akkor viszlát!
- Állok rendelkezésükre, uraim, és Alláh fényesítse szakállukat még nagyon sokáig. Szálem aleykum!
***
Gellért már várt az ezredesékre a Hámor étteremben, ahová meg volt beszélve a találkozó. Türelmetlenül nézett szinte félpercenként az órájára. Vajon, mikor jönnek már végre? Mi híreket hoznak? Nem szólva, arról hogy Gellért már nagyon éhes, hiszen reggel óta egy falatot nem evett, pedig már délután fél kettő. A fiatal százados tehát elgondolkodva szürcsölgette mangószörpjét, mikor valaki hirtelen befogta hátulról a szemét.
- De hülye vicceid vannak, Laci - ismerte meg Krecsmári tenyerét.
- Éhes vagy, mi? - cukkolta Gellértet a hadnagy.
- Na, skacok - ült le Mányoki is - akkor ki mit eszik? Én például egy brassói aprópecsenyét vegyes csípős csalamádéval. Itt főzik az ország legfinomabb brassóiját, jobb, ha tőlem tudjátok.
Ezt az ételt a másik kettő is szerette, különösen Krecsmári, úgyhogy kapva kapott a jó ötleten:
- Huuuú, az csodafinom! Mi is ezt esszük Gellérttel!
Kihozta a pincér a három adag brassóit meg a savanyúságot. Jóízűen megebédeltek, utána beszámoltak egymásnak, ki mit végzett.
- Nos, ha senki nem kezdi el, akkor először beszélek én - mondta Gellért - úgyis én vagyok itt a legfiatalabb. Tehát most már világos, sőt, biztos, hogy Matzi ártatlan, legfeljebb tűzrendészeti szabálysértés miatt marasztalható el. A tűz ugyanis nem ott keletkezett, ahova a csikk leesett.
- Akkor hát végül is mi okozta a tüzet? - kérdezte Mányoki.
- Hogy mi? Lézertükör. A tűzoltósági vizsgálat ezt támasztja alá....
- Nem mondod..? Itt rogyok össze menten! - csapta össze a kezét Krecsmári - Lézertükör? Mi a fészkes fene az?
Gellért ekkor mindent elmesélt, amit Hajdú főtörzszászlóstól hallott, s kiegészítette az alábbiakkal:
- A tettes ott számította el magát, hogy a lézert nem pont a cigarettacsikkre irányította vissza, hanem tíz centivel arrébb.
- Hááát - vetette közbe Mányoki – az eszem megáll. Nos, Gellért, akkor hogy is volt tovább?
- Nincs tovább. Ennyi. De ha arra vagy kívávcsi, Ádi bácsi, hogy ki követhette el, tettesként Oskolás kiesik. Ugyanis fényképét megmutattam a malom portásainak, akik egybehangzóan mellette vallottak.
- De felbujtó még lehet, nem? - kérdezte Krecsmári.
- Persze. Ellenben Jóska, Marika bátyja akár még tettesként is szóba jöhet.
- Már megint fantáziálsz, Gellért! - nézett rá az ezredes szúrósan - Semmi kétség, hogy Jóska felbujtóként szóba jöhet, mert annyira gyűlöli Matzit, hogy egy kanál vízben meg tudná őt fojtani. Ám szerintem, ha a tettes valóban Jóska, legalább két kritériumnak kellene „megfelelnie”. Először is, tökéletes helyismerettel kell, hogy rendelkezzen, tehát ismernie kell az üzem legeldugottabb helyét is, de úgy, mint a tenyerét. Másodszor: Jóska a maga nyolc elemijével, szinte kizárt dolog, hogy lézertükrökkel meg hasonlókkal foglalkozzon. Azt se tudja, hogy röfög-e, vagy béget. Ehhez értenie kellene a fizikához és a pirotechnikához. Jóska barátunk pedig ezek egyikének sem felel meg. Nos, fiúk, mi következik ebből?
- Az - fejezte be Krecsmári az ezredes gondolatmenetét - hogy az illető mindenképpen a malom jelenlegi vagy volt dolgozója, tehát a Vajda-famíliának egyetlen tagja sem lehet közvetlen tettes.
- Helyes. Ám van még egy harmadik feltétel is. Nevezetesen, hogy tudnia kellett, hogy a főmérnök és a lány a kérdéses időben a lisztraktárban tartózkodtak. Mindent egybevetve, ki kell hallgatni Jóskát is, meg az anyját is. Mindketten elemi erővel gyűlölik Dr.Guszevet, tehát jócskán volt rá okuk, hogy felbéreljenek egy olyasvalakit, aki a malomban dolgozik vagy ott dolgozott. Mielőbb ki kell derítenünk, hogy van-e akár Jóskának, akár a nyanyának ilyen ismerőse.
- Gondolod, ezredes úr - kérdezett közbe Krecsmári - hogy ezek simán el fogják nekünk köpni, hogy vannak haverjaik a malomnál? Ennyi eszük szerintem nekik is van.
- Jaj, Lacikám! Ne legyél ennyire naiv. Először is, azzal én is tisztában vagyok, hogy Jóska ebből aligha fog bármit is az orrunkra kötni. Vagy ha netán mégis beszédes kedvében lenne, sem mondana igazat, mert az ilyen vajdajóskák még akkor is hazudnak, ha kérdeznek. Másodszor: mondtam én egy árva szóval is, hogy pont Jóskától fogunk megbízható adatokhoz jutni? Teljesen úgy teszel, mintha azoknak a bizonyos ismerősöknek a felkutatására kizárólag a Jóska-féle információ lehetne az egyedüli forrás. Akkor már sokkal inkább célszerű lenne magát a vénasszonyt meginterjúvolni. Ugyan ő olymértékben iskolázatlan meg primitív, hogy még a saját nevét sem tudja tisztességesen leírni, ám szerintem pont ezért puszta gyűlöletből akarva-akaratlanul is kikotyoghat nekünk valamit, amit mi hasznosítani tudunk. Bár, az ördög tudja...!
6. Vajdáéknál
Marika letörten érkezett haza aznap, sok volt neki ennyi. Anyja hiába tálalta elébe a vacsorát, finom házinyúlsültet vajas krumplipürével, szinte bele sem kóstolt, csak sírdogált, szipogott.
- Mi a baj, gyermekem? - kérdezte aggódva Vajdáné - Csak nem Guszev Matzi miatt sírsz?
- Nem sírok, anyukám - felelte Marika.
- Sose bánkódj a miatt a csirkefogó börtöntöltelék miatt. Látod, Oskolás Imi így venne téged feleségül, ahogy vagy. Messze lennél ugyan tőlem, de jólétben, boldogságban.
- De anyukám, Matzi nem csirkefogó. Szeretem őt, és ő is engem.
- Nem-e? Hát látod, mit csinált most is? Felgyújtotta a malmot!
- Nem tehet róla. A rendőrök is azt mondták, hogy ártatlan, és rövidesen szabadul.
- Eh, a kíberek is csak szépítik a dolgokat - szólt közbe Jóska - akár az ő műve, akár nem, akár bűnös, akár nem, attól még egy puhány szar. Mondd már Mari, mi az istenfaszát eszel rajta? Azt, hogy csak egy szar magyar főmérnök?
- Azért puhány - próbálta Marika védelmébe venni Matzit - mert kedvesen, csendesen beszél a dolgozókkal, és azok meg szeretik?
- Azért, gyermekem mert nem dolgozik, csak a seggét mereszti - felelte anyja - Ebben az országban aki tisztességgel dolgozik, annak van mindene! De ennek a szerencsétlennek mije van? Egy nyolcadik emeleti másfél szobás, önkormányzat-értékesítette lakása és egy kétütemű Trabantja, slussz. Igen. Na ne haragudj, gyermekem, aki főmérnök létére csak eddig viszi, az nem is ember, hanem az, amit a bátyád mondott az előbb. Puhány szar! Igen! Ezzel szemben neked itt van a fél házrész, két szoba összkomforttal. Hidd el, gyermekem, én az élet iskoláját kijártam már annyira, hogy elég jó emberismerő legyek.
- De én akkor is szeretem Matzit. És ha kell, várok rá halálig.
- Veled nem lehet okosan beszélni - torkolták le szinte egyszerre szegény Marikát Anyu és Jóska, majd Anyu vette át a szót:
- Hát jó. Ha továbbra is ragaszkodol a Matzidhoz, kifizettetem veled a házrész árát!
- Az aktuális napi banki kamatos kamatokkal együtt - toldotta meg Jóska.
A lány leborult az asztal sarkára, és egész testét rázta a zokogás. Anyjából pedig - ahelyett, hogy vigasztalta volna - még inkább kitört belőle a fröcsögő, primitív gyűlölködés.
- Hát mit gondolsz, édes kis buta gyermekem, kiért töröm én magam? Csak értetek! Érted meg a bátyádért! És akkor jön egy ilyen guszevmatzi-féle senkiházi, egy ilyen langyos fos, és rátenyerelne még erre a kis vagyonkádra is...! Eh...! Össze lehetne kötözni ezt az embert a drágalátos apáddal. Hiszen tudod, milyen csavargó volt világéletében! Vénségére kezd csak úgy-ahogy megkomolyodni. Igen. Hát mit gondolsz, miért cipeltem én annakidején, az ötvenhatos forradalom napjaiban az ötven meg hetven kiló zsírokat? Hogy titeket szépen tudjalak járatni. Örülj, lányom, hogy megszabadulsz tőle. Mert hogy elítélik, az fix.
Persze, Jóska is igyekezett kivenni a maga részét:
- Ha továbbra is körülötted legyeskedik, esküszöm, betöröm a bunyevác képit!
Marika most már egy kissé erélyesebben kelt szerelmese védelmére bátyjával szemben:
- Jóska, vigyázz a szádra! Ha ezt a rendőrök előtt mondtad volna, veszélyes fenyegetésért olyan pénzbírságot vágtak volna rád, hogy győzzed kifizetni! Tehet ő arról, hogy délszláv származású? Egyébként sem bunyevác, hanem macedón.
- A bunkós faszomat érdekli, hogy milyen nemzetiségű, akkor is hülyére verem, ha nem száll le rólad. Mit bánom én? Különben is ki nem szarja le a kíbereket meg a pénzbírságot? Imre sógorbátyám úgyis elintézné, hogy semmi bajom ne essen, van elég pénze ahhoz, hogy mellényzsebből kifizesse a bírságot, tehát egy hajam szála sem görbülne meg. Értsd már meg, te hülye liba, anyu meg én csak a javadat akarjuk. Nem akarjuk, hogy koldusbotra kerülj.
A nagy lármára már az öreg Miklós is felkapta a fejét:
- A hétszentségit neki, haggyátok mán abba. Nem mindegy az nektek, kit választ a lányom?
- Most minek ordítozol? - támadt neki Anyu - Minek ugatsz bele?
- Én? Dehogy ordítozom. Tik ordítoztok, nem én. Különben is, más nem tűrte vóna, hogy évtizedeken át csavargónak, trógernek nevezzék csak azért, mert plusz munkák miatt későn járt haza. És nem ugatok, hanem beszélek. Világos?!?
- Hagyjátok már abba! - fakadt ki Marika - A Matzi-ügyet lezártuk. Vagy az övé leszek, vagy a síré.
- Feküdj mán le, lányom. Fáradt vagy mán, és hülyeségeket karattyolsz. Ne, itt egy szem Dormicum, vedd be. Ettől jól fogsz aludni.
7. A temetés
Másnap délelőtt fél tízre hatalmas tömeg gyűlt össze Miskolcon az avasi temetőben a két áldozat, Barabás és Hartmann temetésére. A ravatalozóban mindkét koporsó le volt zárva. Hát már hogyne lett volna, mikor mindketten olyan csúnyán összeégtek, hogy egyszerűen lehetetlen lett volna rájuk ismerni. A két ravatal mellett közvetlenül, zokogó, síró családtagok ültek magukba roskadva, ügyet sem vetve a hatalmas virág- és koszorúhegyekre és a tömegre.
Ekkor öt év körüli lányka lépett Hartmann koporsójáhaz:
- Apu! Apukám! Drága, édes jó apucikám! Kelj fel, gyere ki onnan! Gyere már haza, szépen kérlek! Többet nem leszek rossz, és mindig szót fogok nektek fogadni!
- Édes kicsi virágszálam - próbálta még saját könnyein keresztül is vigasztalni a kicsi lányt egy gyászba öltözött harminc év körüli nő - az Apu már soha többé nem kel fel, soha többé nem jön haza. Ő, tudod, már örökre, mindig ebben a szép, díszes ládában, egy szép, virágos sírhalom alatt fog pihenni... De azért mi ketten, nők, sokszor eljövünk majd hozzá. Jó?
Majd a fiatal édesanyát is egész testében megrázta a görcsös, fuldokló zokogás. Mindenki, barátok, ismerősök, munkatársak, családtagok meghatottan nézték a jelentet.
Ekkor belépett a pap, az orgonán pedig felhangzott Joseph Haydn: „A megváltó Krisztus utolsó hét szava a keresztfán” c. gyászoratóriumának nyitánya. Nem is sejtette senki, hogy a temetési gyülekezetben három rendőrnyomozó is van. Hogy kik voltak ők, ahhoz nem férhetett kétség.
- Az atyának, Fiúnak, Szentlélek-Istennek nevében ámen - kezdte a pap a liturgiát - hallgasd meg urunk, Jézus, könyörgésünket! Az örök világosság fényesedjék János és Csongor szolgáid-naaaaaak!
Recitáló hangja messze elhallatszott.
- A mi urunk, Jézus-Krisztus végtelen szeretete, az Atyaisten kegyelme, és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkaaaaal!
- És a Te lelkeddel - válaszolta kórusban a gyülekezet.
- Irgalmazzon nekünk a Mindenható Isten, és vezessen el minket az örök életre! Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz!
Bizony, még Mányokinak, a hivatalból sok halálesetet, temetést megért magas rangú rendőrtisztnek is könnyek szöktek a szemébe. Krecsmári az elhunytak egykori munkatársai között helyezkedett el. Csinos, harmincöt év körüli nő állt mellette, a nő túlsó oldalán Gellért, az ezredes pedig valamivel előrébb kapott helyet. Természetesen Vajda Mari is ott volt a gyülekezetben, hiszen a két elhunyt neki is éppúgy munkatársa volt, mint bárki másnak az üzemben; legelemibb dolog volt hát, hogy pusztán jelenlétével és egy csokor virággal ő is megadja számukra a végtisztességet. Az előbbi csinos nő pedig szinte feltűnő módon igyekezett Marika közelébe férkőzni. A hadnagy meg is kérdezte tőle:
- Asszonyom - biccentett fejével suttogva Marika felé - ismeri ön ezt a hölgyet?
- Nem vagyok asszony, hajadon vagyok. De miért érdekli?
- Rendőrség - vette elő a hadnagy az igazolványát - Krecsmári hadnagy vagyok a Különleges Ügyek Főosztályától.
- Igen, ismerem, a kolléganőm. De nagyon kérem, biztos úr, legyen csendben. Ez a kegyelet helye, nem a beszédé.
- Rendben, hölgyem, akkor majd utána.
A temetés után mindhárman egy belvárosi presszóban üldögéltek. Jóllehet, jó néhány temetést végignéztek már, de ez bizony meglehetősen mély nyomot hagyott bennük. Ezt bizony le kell öblíteniük egy-egy féldeci konyakkal, természetesen Gellért kivételével, aki hazafelé elvállalta a Mazda vezetését.
- Laci bátyám - kérdezte a fiatal százados - ki volt ez a nő? Akárki is, de hitemre mondom, jó csaj volt.
- Fogalmam sincs - felelte Krecsmári - csak megszólítottam, mert elég furcsán viselkedett. Mindenáron Vajda Marihoz akart tolakodni.
- No és, mit tudtál meg tőle, hadnagy úr? - kérdezte Mányoki.
- Semmi különöset, csak azt, hogy egy munkahelyen dolgozik Vajda Marival... De szerintem, ahogy ez a nő viselkedett, így csak a leszbik tesznek.
- Mire alapítod azt, hogy leszbi? - kérdezte Gellért.
- Ne haragudj százados úr, de te is ott voltál mellette. Vagy neked nem tűnt fel, hogy milyen természetellenesen stírolgatta Vajda Marit?
- Megmondom őszintén, nem is figyeltem. De véleményed szerint mi köze van ennek a gyújtogatáshoz?
- Tulajdonképpen szinte semmi - felelte Krecsmári elgondolkodva - de tudjátok, a megérzés... az a bizonyos hatodik... Valami itt nincs egészen rendben...
- Na hallod - nevette el magát a főosztályvezető-helyettes - ha ez a nő tényleg leszbikus, persze, hogy nincs rendben. Node, komolyra fordítva a szót: ha csakugyan beigazolódik Krecsmári Laci gyanúja, hogy leszbi, akár a tettesünk is meglehet. Gondoljatok csak bele: egy munkahelyen dolgozik Vajda Marival. Hát még, ha az is kiderülne, hogy szerelmes Mariba...
- Persze ettől Vajda Jóska, ezt a nőt ismerve, még lehet felbujtó, nem? - kérdezte Gellért.
Mányoki ekkor hirtelen megfogta Gellért karját, mivel meglátta, hogy Vajda Jóska lépett a presszóba:
- Nézzétek csak, ki jön ott? Emlegetett szamár megjelenik! Beszélnünk kéne vele itt és most.
Majd hirtelen Jóska felé kiáltott:
- Vajda úr, lesz szíves egy pillanatra!
- Parancsoljanak.
- Kérem, foglaljon helyet körünkben. Ne haragudjon, hogy csak így leszólítjuk, de pillanatnyilag ez a legjobb alkalom, hogy beszélgessünk egy kicsit magával. Az ORFK Különleges Ügyek Főosztályától vagyunk, jómagam Mányoki Ádám ezredes, helyettes főosztályvezető vagyok, az idősebbik úr Krecsmári László hadnagy, a fiatalabbik pedig Kovács Gellért százados. Iszik-e valamit?
- Igen. Egy deci konyakot kérnék.
- Pincér! - kiáltotta Gellért - lesz szíves két fél és egy teljes deci konyakot!
Majd Jóskához fordult:
- Vajda úr, megkérdezhetnénk, miért haragszik maga a húga vőlegényére?
- Oskolásra? Imre sógorbátyámra? Ugyan, kérem, miért haragudnék?
- Nem őrá gondolt a százados úr - válaszolta Mányoki - hanem Dr.Guszev Matzira. Az ön húga nagyon szereti a főmérnök urat. De tudomásunk van arról is, hogy ezzel szemben maga ki nem állhatja.
- Á, dehogyis, talán kétszer, ha találkoztam vele, úgyhogy semmi okom nincs, hogy haragudjak rá. De miért kérdik? Kihallgatás?
- Nem. Csak beszélgetés - felelte az ezredes - így tulajdonképpen válaszolni sem lenne köteles.
- Ugyan kérem, igazán szívesen állok rendelkezésükre.
- Szóval akkor nem haragszik Guszev Matzira?
- Nem.
Közben a pincér kihozta a három konyakot. Mányoki emelte poharát:
- Hát akkor egészségünkre.
- Egészségükre, tiszt urak.
- Pedig mi úgy tudjuk - folytatta a helyettes főosztályvezető - hogy maga nem nagyon szívleli azt a férfit, akit a húga szeret. Maguk ehhez az Ibrahim Oskolás nevű kuvaiti sejkhez szeretnék feleségül adni, igaz?
- Hát ezt is tudják..?
- Már hogy a csudába ne tudnánk - válaszolta az ezredes - mikor éppen maga említette az előbb Oskolást, mint egyedül lehetséges sógorjelöltet. Lényeg az, hogy ön nem haragszik Guszev Matzira, és egyáltalán nem kívánja tartós elszigetelését a külvilágtól, ne adj'Isten, a halálát.
- De...hogy...is...juthat ilyen...szamárság az eszükbe? - hüledezett Jóska.
- Nem szamárság ez, Vajda uram. Ez a színtiszta, meztelen igazság - mondta Mányoki - méghozzá annyira, hogy talán valakivel még szövetkezett is, hogy a gyanú a főmérnökre terelődjön. Igaz?!?
Jóska idegesen felpattant, hogy azonnal otthagyja nyomozóinkat.
- Maradjon a helyén, Vajda úr! - szólt rá az ezredes most már erélyesebben - szépen kiiszza a konyakját, és a dolgok további tisztázása végett velünk jön a főkapitányságra.
- Letartóztat?
- Nem. De lássa be kérem, hogy egy presszó egy ilyen jellegű beszélgetésre alkalmatlan. Annál is inkább, mivel ez már csakugyan kihallgatás. Tudja, szeretnénk az idejével és ismeretségi körével elszámoltatni.
Jóska látszólagos engedelmességgel felállt, s úgy tett, mintha követné nyomozóinkat. Majd egy hirtelen mozdulattal, mint a villám, szinte a másodperc töredéke alatt felrúgta az asztalt. Jobb kezével akkorát lökött Mányokin, hogy az hanyatt esve betörte az oszlopon lévő tükröt, bal kezével pedig egy takaros balegyenessel úgy betakarta Krecsmárit, hogy a hadnagy száján nyomban kiserkent a vér. Aztán uzsgyi...! Vágtatott, mint akit puskából lőnek ki.
- Hű, az anyád kutyaúristenit - üvöltötte Krecsmári - hogy baszna szájba az a Kuvaitba szakadt jordánarab rablókurvaisten! Csak kerülj a kezünkbe te gecihuszár, azt hiszem, tüstént megtanulod, hol lakik a magyarok istene! Személyesen fogom a farkadat sallangokká rugdosni, de úgy, hogy még az idesjó kurva kulákanyád sem ismer rád!
Majd revolvert rántott, Jóska lábára célozva:
- Állj, vagy lövök!
Kész is lett volna azon nyomban elsütni a fegyvert, ha Gellért le nem fogja a kezét:
- Ne lőj, Laci! Épségben és élve kell elkapnunk! Utána!
Közben Mányoki is feltápászkodott:
- Ezt megkeserülöd, adta szemét trógerje! - kiáltotta leverve-törölgetve a port magáról.
- Ott van! Arra, fiúk - látta meg Jóskát Krecsmári.
Jóska pedig eltűnt egy ódon bérkaszárnya kapualjában.
- Én utána szaladok - mondta Gellért - ti addig álljátok el a kijáratot és kérjetek azonnali erősítést!
Azzal Gellért is eltűnt a penész- és dohszagú, sötét lépcsőházban.
- Vajda József, adja meg magát! - kiáltotta - Ha van magánál fegyver, dobja el! Be van kerítve, nincs esélye a menekülésre!
Semmi válasz.
- Legyen esze, Vajda! - kiabált Gellért újból - Dobja el a fegyverét és jöjjön elő tarkóra tett kezekkel!
Ezt Gellért már a padlásfeljáróhoz érve, annak bejárati ajtaja előtt mondta. Ekkor azonban egy irtózatos ütést érzett a fején. Meg is szédült tőle, de csak egy pillanatra, s látta, hogy fejéről egy seprűnyél darabja hullik le. Majd hirtelen megfordult, s egy jól irányzott Nelson-fogással ártalmatlanná tette az ajtó mögött lapuló, törött seprűnyéllel hadonászó Jóskát, s ugyanilyen hirtelen mindkét kezét hátrabilincselte.
- Előttem indulj! Nyomás! - lihegte - Szaporán, mert beverem a képét...! Ezért felelni fog, Vajda!
A közben megérkezett erősítésre már szerencsére nem volt szükség. Rövidesen megérkeztek a megyei főkapitányságra. A megyei bűnügyi főigazgató, Molnár alezredes szobájában folytatták Jóska kihallgatását.
- Mire volt ez jó, mondja? - kérdezte Molnár, miután Mányokiékat hellyel kínálta.
- Nem is tudom... - felelte Jóska - elvesztettem a fejemet...
- Annyira, hogy a százados úr fején kettétört egy korhadt seprűnyelet? - folytatta Krecsmári a kihallgatást.
- Nézze, Vajda úr - szólalt meg ismét Molnár alezredes - a pesti bajtársaim magát nem gyanúsították, és nem gyanusítják most sem az égvilágon semmivel. Csak beszélgetni akartak magával. De így bizony most vagyok magát három rendbeli hivatalos személy elleni erőszak miatt őrizetbe venni, és a bíróságnál előzetes letartóztatását kezdeményezni.
8. Váratlan fordulat
Másnap Gellért úgy jött be a miskolci kapitányságra, hogy tarkóján, a seprűnyéltörés helyén hatalmas ragtapasz éktelenkedett. Tegnap, amikor kihallgatták Jóskát, bebizonyosodott, hogy ő még felbujtóként sem jöhet számításba, mivel Mányokiék ellenőrzésükkor azt állapították meg, hogy nem volt ismeretségi körében olyan személy - természetesen Marikán kívül - aki, mint a malom tökéletes ismerője, lézertükrös gyújtogatásra vagy robbantásra kapható lett volna. Jóllehet, Jóska, jelleméből és a húga iránti rosszul értelmezett szeretetéből fakadóan, és elképzeléseinek keresztülvitele érdekében csakugyan képes lett volna nemhogy gyilkolni, de akár még a malomban történtekhez hasonló szörnyűségekre is. Kitűnt ez többek között abból is, hogy amikor Mányokiék az Internetről lekérték Jóska priuszát, mindössze egyetlen szabálysértési eljárást találtak benne. Ebből az derült ki, hogy egy ízben Matzi feljelentette életveszélyes fenyegetésért, amiért annakidején százezer forint pénzbírságra ítélték.
Molnár alezredes és a Mányoki-csapat éppen reggeli kávéjukat szürcsölgették, amikor megszólalt a telefon. Molnár felvette:
- Halló, miskolci kapitányságtól Molnár alezredes... Kit?... Mányoki ezredes urat? Igen adom! Ádám, téged keresnek. A főnököd, Cseterás dandártábornok.
- Ja, Péter bácsi?
Azzal átvette a kagylót az alezredestől.
- Ááá, kedves főnököm! Rendelkezzél velem, kérlek! Mesélj, mi újság otthon...? Szabadon engedtétek...? Ja, vagy úgy...! Tehát akkor a tűzeset kapcsán abszolúte ártatlan. Hát akkor, viszlát, főnök, nem is tartunk fel. További jó pihit.
A helyettes-főosztályvezető, miután letette a kagylót, Gellérthez fordult:
- Na, öcsém, van számodra egy jó hírem. Vétlennek találták a barátodat és szabadon engedték.
- Guszev Matzit? - derült fel Gellért arca.
- Neeem, az avignon-i pápát - tréfálkozott az ezredes, majd a szót komolyra fordította - Dr. Guszev Matzit csak tűzrendészeti szabálysértésben találták vétkesnek a fiúk, ezért pedig százezer forintra bírságolták. Ám az előzetes fogvatartásban eltöltött ideje miatt ezt az összeget teljes egészében kifizetettnek nyilvánították. Sőt, mi több, Matzi talán most száll fel a Keletiben a Lillafüred-Intercityre, s útban van hazafelé.
Ebben a pillanatban kopogtattak az ajtón, Vajda Mari lépett be rajta.
- Vajda kisasszony! - szólt Mányoki csodálkozva - Mi szél hozta erre mifelénk? Csak nincs valami baj?
Marika arca falfehér volt. Szomorúsággal, egyszersmind aggodalommal, szorongással telt szép, nagy fekete szemeit az ezredesre meresztette. Meg se mert szólalni.
- Foglaljon helyet, Marika - bíztatta Gellért - csak tessék egész nyugodtan kényelembe helyezni magát, talán ide, ebbe a kényelmes fotelbe.
Marika körülményesen, félszegen leült.
- Csak bátran, kisasszony - mosolygott rá bíztatóan Molnár alezredes is - ne féljen semmitől, hisz a legcsekélyebb oka sincs rá. Tessék nyugodtan beszélni.
- Ezredes úr... Jóska... - befejezni már nem tudta a mondatot, mert elpityeredett.
- Sajnos - szólalt meg ezúttal Krecsmári - a testvére olyat tett, hogy azért mindenképpen felelnie kell a törvény előtt. Ránk támadt, mikor mi nem is gyanúsítottuk semmivel sem, csak beszélgetni akartunk vele. Majd pedig elfutott előlünk.
- Tudom - sóhajtott nagyot a lány - szegény jó bátyám...
Gellért vette át ismét a szót:
- Marika! Maga még nem is tudja a jó hírt: Matzit szabadon engedték!
Marika arca kissé felderült, sőt, még talán mosolyogni is tudott volna, ha bátyját le nem csukják. Így mosoly helyett csak szótlanul bólintott.
- Marika - tette hozzá a fiatal százados - ha pusztán csak azért jött, hogy a testvérén segítsünk, azt sajnos nem tehetjük. Nagyon, de nagyon ostobán viselkedett a bátyja tegnap este, jóllehet, nem lett volna rá oka.
- Tudom én azt - válaszolta Marika rezignáltan - nem is ezért jöttem. Feljelentést szeretnék tenni.
- Mi a baj, Marika kisasszony? - kérdezte Mányoki.
- Ha szépen megkérhetném, tessenek már előbb az alezredes urat kiküldeni, ezt csak maguknak mondhatom el.
- Nézze, kisasszony - felelte Mányoki - ezt a kérését két okból nem teljesíthetjük. Először is, ez a szoba az alezredes úr irodája, mi itt csak vendégek vagyunk. Másodszor: a nyomozást a miskolciak részéről ő vezeti, tehát amit ő is hall Öntől, annyi, mintha nekünk mondaná. Tessék csak egész nyugodtan beszélni.
Molnár Jenő szólalt most meg:
- Ádikám, nagyon szívesen magatokra hagylak benneteket. Hátha tényleg valami szigorúan bizalmasat akar a hölgy közölni veletek. Egyébként is, nekem most eligazítást kellene tartanom az embereimnek.
- Ugyan, Jencikém - mondta a főosztályvezető-helyettes - ezt még akkor is igazán megvárhatnád.
Marika ekkor belekezdett vallomásába:
- Jaj, nem is tudom, hogy kezdjem el... Tudják, az egyik kolléganőm meghívott magukhoz, születésnapjára... De amikor felmentem, kiderült, hogy egyedül van otthon... Nekem esett és csókolgatni kezdett.. jaj... úgy szégyellem...
- Csak bátran, Marika - bíztatta Krecsmári - semmit ne hallgasson el! Szóval ön természetellenes fajtalanság miatt akar a munkatársnője ellen feljelentést tenni?
- Igen.
- No és hogy volt tovább? - érdeklődött Mányoki.
- Szóval, elkapta a számat, csókolgatni kezdett, sőt, úgy belemélyesztette a nyelvét, hogy majd' megfulladtam tőle. A bugyim alá nyúlt, megfogdosta a nemi szervemet, sőt, két ujját jó hosszan bele is dugta, letépte a blúzomat meg a melltartómat, fogdosni kezdte a mellemet is, majd ő maga is ledobta magáról blúzát, kombinéját és melltartóját, és levetőzött anyaszült meztelenre... Közben olyan szavakat sugdosott a fülembe, például, hogy „szeretlek”, „csak veled akarok élni”, „rettenetesen kívánlak”, „csókolj, csókolj”, „ölelj”, „harapdálj”, „legyünk mi ketten élettársak”, „költözzünk össze itt, nálam”, és így tovább. Közben egyre vadabbul lihegett, majd egy artikulálatlant sikított. Szorosan magához ölelt ugyan, de egy óvatlan pillanatában sikerült rajta egy hatalmasat taszítani, így ellökni magamtól. Egyszerűen, nemhogy borzalmas, de egyenesen förtelmes érzés volt, különösen, ahogy a nemi szervemben turkált. Ez annál is inkább így van, minthogy bennem a leghalványabb szikrája nincs a leszbikusság legcsekélyebb érzésének sem.
- Értem. Milyen más erőszakot alkalmazott ez a nő önnel szemben?
- Egyéb testi erőszakot ugyan nem, de megfenyegetett, hogy lejárat az igazgató előtt a tűzeset kapcsán, ha rögtön nem ülök meztelenül az ölébe, és nem bújok vele ágyba.
- És mit tett ön ezután? - folytatta a kérdezősködést ezúttal Gellért.
- Szerencsémre, a lakásajtót elfelejtette bezárni. Ezért csak úgy, melltartó nélkül, meztelen felsőtesttel, hónom alá kaptam a blúzomat, kiugrottam az ajtón, és rohantam lefelé a lépcsőn, ahogy a tüdőm bírta. De a melltartóm ott maradt nála.
- És végül fel tudta venni a blúzát?
- Igen, ebben is szerencsém volt, ugyanis a hetediken (ő a tizediken lakik) éppen nyitva találtam a liftet.
- Mindezt értsük úgy, hogy szerencsésen megmenekült a további leszbikus erőszaktól?
- Hál'Istennek, igen.
- Hogy hívják ezt a nőt, Marika? - kérdezte Gellért.
- Szabó Tünde. Nincs férjnél, soha nem is volt, mert született leszbikus, tudomásom szerint férfival sem volt soha életében, kivétel nélkül csak női szeretői voltak mindig. Ugyan, mint feltűnően csinos nő után, gyakran megfordultak a férfiak, ám ő a férfi nem számára elérhetetlen volt... Úgy látszik, én is az esetei közé tartoztam, és most pont engem akart az ágyasának kiszemelni... Különben amúgy rendkívül okos, intelligens nő, csodálkozom is, hogy fizikus létére beállt dolgozni laboránsnak egy minőségvizsgálóba. És annyit tudok még róla, hogy szeret otthon barkácsolgatni.
- Látja, látja, kedves Marika - csóválta a fejét Mányoki - ha magácska mindezt tudta róla, akkor hogy lehetett annyira naiv, hogy első szavára ugorva elfogadjon egy meghívását egy állítólagos születésnapi bulira? Ha valaki azt mondaná magának, hogy ugorjon a kútba, maga megtenné? Nem is gondolt semmi rosszra a meghívás pillanatában? Ezek után sem fogott gyanút?
- Hja, uraim, az a fenenagy jóhiszemű, bizalmas természetem...
- Egyvalamit áruljon el még nekünk - kérdezte ekkor Krecsmári - Hogy néz ki ez a Szabó Tünde?
Marika erre részletes személyleírást adott a nőről. Azt is megemlítette, hogy már régen környékezi őt, és hogy a Tünde képes volna érte mindenre, ahogy ő azt Marikának elmondta.
A hadnagy arca felragyogott. Marikát megkérte, hogy egy kicsit menjen ki a folyosóra, és várjon, amíg újból beszólítják. Miután a lány kiment, Krecsmári diadalmasan kezdte kezeit dörzsölni:
- Nos, bajtársak, azt hiszem, horogra került a gyújtogató!
- Ismerem ezt a nőt nagyon jól - szólt közbe most Molnár alezredes - ez egy közismert leszbi, aki különféle szexmagazinok leszbikusoknak szóló rovataiban rendszeresen hirdeti magát. Egyébként már kétszer volt büntetve természetellenes fajtalansággal elkövetett megrontás miatt, mind a kétszer egy-egy tíz-tizenkét év körüli gyereklánnyal erőszakoskodott, és mindkét esetben én vizsgáltam az ügyét. Az első esetben nyolc hónap felfüggesztett börtönt, a másodikban három év végrehajtandó fegyházat kapott, természetesen le kellett töltenie a korábbi felfüggesztett nyolc hónapot is.
- Látod, Jenci, ugye milyen jó, hogy nem mentél ki az előbb! - mondta Mányoki, majd Krecsmárit bíztatta fejtegetése folytatására - Lacikám! Az előbb azt mondtad, hogy megvan a gyújtogató. Ki az illető?
- Ez volt az a nő, akire a temetésen felfigyeltem.
- De még mindig nem értem, mi köze van a gyújtogatáshoz.
- Majd mindjárt megérted, Ádi bácsi. Épp az előbb említette Vajda Mari, hogy ez a nő már régen ostromolja őt „szerelmével”, és hogy mindenre kapható ennek érdekében. Egy munkahelyen, vagyis az István-malom minőségvizsgáló laborjában dolgoznak. Fizikusdiplomával rendelkezik. Szeret barkácsolgatni. Ezek a dolgok, azt hiszem, önmagukért beszélnek. Tehát szinte gyerekjáték volt számára a lézertükröt előállítani. Namármost, az őrületig féltékeny Marikára Guszev Matzi ellen. Tudja, hogy Marika és Matzi halálosan szeretik egymást. A tenyerében, sőt a kisujjában van az egész malom területe, hiszen nagyon régen ott dolgozik már. Matziéknak szinte minden lépését árgus szemekkel figyeli, és csak az adandó alkalmat lesi, hogy „lecsapjon” rájuk. És ez az adandó alkalom pedig akkor következett be, amikor Matzi és Marika az ominózus napon bementek a lisztraktárba. Szabó Tünde pedig állandóan a nyomukban. A szerelmesek elkezdenek enyelegni, hetyegni, addig Szabó Tünde fogja magát, és mivel látja, hogy Guszev Matzi éppen eldobja a cigarettáját, és ez éppen kapóra jön neki. Fogja a lézertükröt, ráirányítja a parázsló csikkre, majd a legközelebbi liszteszsákra irányítva meggyújtja. Majd, mint aki jól végezte dolgát, villámgyorsan tönkreteszi a raktárban található összes tűzoltóberendezést, aztán pedig illa berek, nádak, erek, rohan, amerre lisztraktárat meg tüzet nem lát. De ha lát is, inkább hadd égjen bent ő maga is, minthogy Marika vagy csak az övé legyen, vagy senkié. És, mivel megmenekült a tűzhaláltól, mind a mai napig abban a számára biztos tudatban él, hogy a tüzet Dr.Guszev Matzi okozta gondatlanul. Tehát, ennyire mesterien kiagyalta, hogy a főmérnökre terelődjön a gyanú, és ez majdnem sikerült is neki. Így, Szabó Tünde elgondolása szerint Matzi huzamosabb időre börtönbe kerül, tehát semmi akadálya nem lehet immár annak, hogy Marika végérvényesen az övé legyen. Szabó Tünde azon bukott le, hogy a tükröt nem a csikkre irányította vissza. Ilyenformán Marika feljelentése nekünk épp a legjobbkor jött. A többi pedig már a házkutatáson múlik. Szumma-szummárum: a gyújtogató nem más, mint Szabó Tünde, az indíték pedig leszbikus szerelemféltés. Egyértelmű, nem?
- Tökéletes az elgondolásod - bólogatott Mányoki elismerően - bár biztossá csak akkor válik, ha, ahogy mondtad, megejtjük a házkutatást. Szabó Tündét pedig arról az időről percről percre elszámoltatjuk, és mindent leellenőrzünk, amit mond, még a látszólag jelentéktelen mozzanatokat is. De ha a sejtéseid valósnak bizonyulnak, Lacikám, ez csakugyan váratlan fordulat. Azt hiszem, be is szólíthatjuk Vajda Marit.
9. Epilógus
Egy hónappal később a Borsod Megyei Bíróság központi tárgyalóterme zsúfolásig megtelt. A tanúkon, feleken, érintetteken kívül rengeteg érdeklődő várta az ítéletet. Dr.Guszev Matzi is okult a történtekből: leszokott a dohányzásról! Azóta rá sem bír nézni a cigarettára. Mivel nem követett el bűntettet, csak szabálysértést, mint tudjuk, megúszta százezer forint pénzbírsággal. Főnöke, az igazgató pedig írásbeli megrovásban részesítette, így főmérnöki állásából sem kellett távoznia. Mi sem természetesebb, hogy Matzit is a hallgatóság körében találjuk, immár felesége, Vajda Marika oldalán, aki boldogan, szeretetteljesen simult hozzá, hiszen Marika már nem Vajda Mária, hanem Dr. Guszev Matziné!
A bíróság ítéletét csak Vajdáné és Marika hallgatták kétségbeesve, miután Jóskát, mint másodrendű vádlottat, három rendbeli hivatalos személy elleni erőszakért és nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett garázdaságért két évi és hat hónapi letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Egyébként mindenkiből megkönnyebbült, igazságérzettel átjárt sóhaj tört elő, amikor a bíró az elsőrendű vádlottra, Szabó Tündére kimondta az ítéletet: két személy halálát okozó szándékos gyújtogatás, különösen nagy kárt okozó rombolás, valamint visszaesőként elkövetett szemérem elleni erőszak miatt halmazati büntetésül az egyik legsúlyosabb büntetést kapta: életfogytiglani fegyházat, ahol legalább harminc évet kell letöltenie, hogy feltételesen szabadlábra helyezzék. Mivel a bűncselekmény elkövetéséhez szakmai tudását használta, erre való tekintettel a fizikusi tevékenységtől örökre eltiltották, mérnökdiplomáját pedig elkobozták. Sőt, tíz évre eltiltották a közügyek gyakorlásától is.
Ez a lecke mintha kissé javára vált volna Vajdánénak: kezdetét vette nála ugyanis a lassú beletörődés leánya sorsába. Ugyan mosoly nélkül, de megértően bólogatott Matziék felé.